Már egy ideje nem jelentkeztem, amiért természetesen elnézést kérek. Az uborkaszezonban rengeteg kilométert gyűjtöttem, a régi barátaimmal tekertünk, pont úgy, ahogyan régen is. Most, hogy újra elkezdődött a versenyszezon én is visszatértem a rendes kerékvágásba, így remélem, hogy gyakrabban tudok majd írni.
Az első téma Mick Rogers sztorija. Mint tudjátok egy héttel a Pekingi Körversenyt követően miután megnyerte a Japán Kupát pozitív eredményt produkált clenbuterolra. Természetesen ebben az esetben is ugyanazok a kifogások jöttek, mint korábban ezzel a szerrel kapcsolatosan, tehát, hogy csakis vétlen bekerülésről lehet szó. Mick esetében én személy szerint el is hiszem ezt. Úgy gondolom, hogy ez lehet a tényleges igazság.
Persze ezt majd a B-Próba illetőleg az ezt követő meghallgatások megerősíthetik.
Egy kis háttéranyag a Pekingi Körversennyel kapcsolatosan.
A Pekingi Körverseny kapcsán az a szóbeszéd járja a mezőnyben – hangsúlyozom, hogy ez csak pletyka -, hogy a clenbuterolra való szűrés ki van iktatva az ellenőrzések alatt. Én nem láttam a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség hivatalos állásfoglalását, azonban pletyka szinten érdemes tudni, hogy a fertőzött élelmiszerek kapcsán néhány ellenőr vért vett saját magától, amelyek clenbuterolra ugyanúgy pozitív eredménnyel jöttek vissza. A verseny szervezői általában svédasztalos étkezéseket biztosítanak a szálódákban. Ám a versenyzők gondolataiban már tavaly is ott motoszkált a fertőzés veszélye, így számos kerékpáros egész idő alatt csak pirított rizst volt hajlandó enni, mivel úgy tűnt, hogy ez a legbiztonságosabb. A sertéshúsban és a tojásban ki tudja még mi minden lehet. Azonban az utolsó etapot követő este számos bringás kiment a városba, köztük Mick is.
Érdekes képet festett a Japán Kupa, hisz lényegében senki sem akarta megnyerni a versenyt tartva egy esetleges lappangó clenbuterol fertőzéstől. A clenbuterol kivételét az ellenőrzések alól úgy tűnik, hogy a japán kollégák nem kapták meg.
A Japán Kupa lényegében majdnem olyan, mint egy vasárnapi délutáni hobbi nagydíj. Miért akarna valaki kockázatot vállalni ezért? Az emberek, akikkel beszéltem azt mondták, hogy nem hallottak még olyanról, hogy valaki szándékosan használt volna clenbuterolt az elmúlt húsz évben.
Minden versenyző egyetért abban, hogy Mick esete nyilvánvalóan ennek kapcsán történhetet, azonban senki sem vállalja fel nyilvánosan a megvédését.
Egyszerűen nincs értelme annak, hogy valaki szándékosan clenbuterolt használjon. Valószínűleg Contador pozitív tesztje sem szándékos volt. Egyesek szerint talán fertőzött vért kaphatott….Ki tudja…?
Hallottam rengeteg olyan történetet a múltban, hogy a vérrel teli tasakokat összekeverték. Például /itt a nevet a CyclingTips kitörölte/, aki néhány éve a Giron kokainnal bukott meg soha nem is drogozott, csupán a narkós unokatestvére vérét kapta meg. Az anyag nyomai pedig értelemszerűen felbukkant az Ő vizsgálati eredményében, miután megnyerte a versenyt.
Vinokourov és Kashechkin esetében is az buktatta meg őket, hogy összekeverték a zsákokat. Pedig nagyon is tisztában voltak vele, hogyha nem megfelelő vércsoportú vért kapnak, abba bele is halhatnak. Még, ha kifizettek egy zsák pénzt is Ferrarinak, az sem tartotta őket távol ezektől a hibáktól.
Álljunk itt meg egy pillanatra, mivel van egy egészen mókás kis történetem. Az egyik nagy körverseny alkalmával az egyik csapattársam úgy döntött egy könnyedebb etap előtt, hogy meglép a szálódából és beleveti magát az éjszakába. Egész éjjel távol volt, jó, ha egy órácskát aludt mielőtt újra a nyeregbe pattant volna.
Ahogy elkezdődött a nap a csapattársam természetesen pillanatok alatt leszakadt és nem is láttuk őt egészen a célig. Nos, jó pár órával és közel 200 kilométerrel később csupán néhány perccel a főmezőnyt követően érkezett. Egyikünk sem hitt a szemének, totál ittasan alig szedett össze némi hátrányt.
Egyenesen a buszhoz ment, ahol rendőrségi vizsgálatnak vetették alá. Ennek ellenére versenyben maradhatott.
Minket profikat sokszor kérdeznek a felszereléseinkről, melyek a kedvencek, bár általánosságban szinte mindenről pozitívan nyilatkozunk. Az igazság az, hogy a legjobb kerekek, amelyekkel mehettem, azok a Lightweight kerekei voltak. A Zipp Firecrests vagy a többi széles profilú kerék egyértelműen jó a gyors haladás alkalmával, azonban amikor nehéz fordulók vannak akkor felejtősek.
A valaha általam használt legrosszabb garnitúra a Cole volt. Hallottam egy történetet, amelyben három-négy srác Cole kerekei egy lejtőn való fékezéskor egyszerűen ugyanolyan módon eltörtek. A kerekek egyszerűen a nagy melegben megolvadtak és szétestek.
És végezetül beszéljünk a flamand klasszikusokról. Az én tippem? Egyértelműen Cancellara. A Tirreno-Adriaticon általában mindig rosszul megy, aztán a rákövetkezendő hetekben meg dominál. Sagan biztos, hogy fog nyerni valamit, de ezúttal is Fabian lesz a jobb.
Köszönöm az olvasást, találkozunk a legközelebbi alkalommal…
A CyclingTips írása nyomán…
