A tavaszi klasszikusokkal a hátunk mögött végre elérkezett az év első háromhetes körversenye a Giro d’Italia.
Ebben az idényben sok minden történt, úgymond a valódi versenyzésen kívül. Itt van az Astana ügye, Gregory Henderson és Fabio Aru kakaskodása valamint ez a motorok a biciklikben hisztéria. Alapvetően ez csak a szokásos cirkusz, ami sajnálatos módon eltereli a figyelmet a valódi versenyszituációktól.
A tavaszi klasszikusok egyértelműen Alejandro Valverderől szóltak, pláne az Ardennek három versenyét, ahol második lett az Amstel Gold Race során majd megnyerte a Fleche Wallone-t és a Liege-t is, ami nem egy kis bravúr. Valverde polarizálja a szurkolókat, vagy szereted Őt vagy gyűlölöd, ám akárhogy is tetszik Ő egy remek kerékpáros.
A nagy körversenyek első hetében sajnos mindig nagyon sok balszerencsés dolog történik. Idén nem csupán a versenyzők, de a média és a szurkolók is tehettek ezekről, gondolok itt a mezőnybe bekerekező fickóra illetőleg a túlbuzgó fotósra. Ám nem minden esetben a rajongók a hibások, sokszor a mezőnyhajrák előtt olyan versenyzők tekernek elől, akik inkább hegyi menők és nem nagyon tudják, hogy miként is kell viselkedni egy száguldó élbolyban.
Megmondom őszintén, hogy én személy szerint már a tavalyi Tour de France során is számos bukásra számítottam a hatalmas nézősereg okán, akiknek ráadásul a nagyobbik része úgymond viszonylag friss kerékpárrajongó volt.
Az Astana helyzete még mindig sokak számára érthetetlen. A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség végül úgy határozott, hogy a csapat megtarthatja a licencét, a helyzet azonban ezzel korántsem oldódott meg.
Ott van most újabban Fabio Aru és Gregory Henderson esete. Hendsersont hatalmas tisztelet övezi a mezőnyben. Mondott valamit, most meg beperelték. Azért az kemény, hogy ennyi idősen és ilyen tapasztalattal a hátad mögött nem mondhatod ki a véleményed, mert rögtön perbe fognak.
A Giro idén is egy nagyon kemény verseny. Én is versenyeztem rajta korábban, így tudom, hogy miről beszélek. Át kell állítanod a tested egész működését, ha ott. Később fekszel le, később ebédelsz, később utazol és a többi.
Nem számít, hogy hol szállsz meg, az a lényeg, hogy legyen tészta és kávé. A szálódák legfőbb helye a konyha illetőleg a másik legfontosabb dolog, hogy legyen WiFi. Franciaországgal ellentétben Olaszországban legalább ez működik.
Megjelent rengeteg kerékpáros lapon a cikk a kerékpárokba épített motoros rásegítésről. Sajnos nem tudom azt mondani, hogy ez egy nagy baromság, a múltban akár még működhetett is ez a fajta csalás, hisz valami alapján meg kellett hozni ezeket a döntéseket az UCI-nak. Voltak furcsa kerékpárok és furcsán viselkedő szerelők a múltban.
Érdekes, hogy Richie Porte egy külön lakókocsiban él a Giro alatt. Richie egy remek srác, de ha én lennék a csapattársa, akkor bizony minden éjszaka bedörömbölnék az ajtaján. Valószínűleg ez nem is elsősorban Richie-ről szól, sokkal inkább ez egy teszt lehet Chris Froome számár a Tour de France okán. Szerintem ez azért már túlzás. A szállodáról szállodára utazásnak illetőleg a bőröndök csomagolásának is megvan a maga szépsége.
Az ágyak problémái megoldhatóak például a LottoNL-Jumbo és az Etixx-Quick Step is kisteherautókon szállítja a saját matracait.
Végül beszéljünk az új srácokról, akik közül hatalmas benyomást tett rám a BMC versenyzője Stefan Küng. A srác tipikusan kerékpárosnak készült, csak nézzék meg a testfelépítését, az izomzatát illetőleg azt, ahogyan ilyen fiatalon ül a kerékpáron. Ennek megkoronázásaként a Romandiai Körversenyen kimagasló teljesítménnyel rukkolt elő.
Az ausztrál sajtó természetesen Caleb Ewan nevétől hangos, aki szintén hatalmas tehetség. Nem igazán ismerem még, néhányszor találkoztunk és köszöntünk egymásnak, de egyelőre ennyi.
Akire még érdemes figyelni az Sam Bennett. Az utóbbi időben remek eredményekkel rukkol elő, így azt hiszem, hogy érdemes rá figyelni.
Júliusban remélem, hogy számomra is egy stresszesebb időszak következhet.
Szabad fordítás a CyclingTips anyaga alapján…
Kép forrása: Photo Pin - a szabadon felhasználható és szerkeszthető képek gyűjteménye
