A 7. szakasz során Montpellier és Albi között 205 és fél kilométer megtétele várt a karavánra. Az első hegyesebb etap során egy negyedik, két harmadik és egy második kategóriás emelkedő nehezítette a mezőny dolgát.
A rajtot követően azonnal megkezdődtek a próbálkozások, lósz lószt követett, ám végül mindössze Jens Voigt (RadioShack Leopard) és Blel Kadri (AG2R) kettőse tudott meglépni azonban előnyük nem tartott ki túlontúl soká, hisz mintegy 100 kilométerrel a vége előtt megfogták őket.
Ezt követően Jan Bakelants (RadioShack Leopard), Juan Jose Oroz (Euskaltel-Euskadi) és Cyril Gautier (Europcar) triója indított, míg a grupettoban ragadt sprinterek szép lassan feladták a főmezőny üldözését. Ellenben Peter Sagannal (Cannondale), aki ráment a részhajrára is.
A Cannondale és az Orica-GreenEDGE csapatai dolgoztak elől, s habár a hármas megfogását követően is voltak még kisebb próbálkozások végül Peter Sagan (Cannondale) nyerte az etapot John Degenkolb (Argos-Shimano) és Daniele Bennati (Tinkoff-Saxo) előtt.
Daryl Impey (Orica-GreenEDGE) továbbra is megőrizte a sárga trikót.
Az idei Le Grande Bouclé első vérbeli kaptatós, szenvedős etapjához érkezett a nyolcadik napon a karaván, ahol is Castres és a híres Ax 3 Domaines 1375 méteres csúcsa között 195 kilométert kellett megtenni, melyet ráadásul pluszban egy 4., illetve egy kiemelt kategóriás (Col de Pailhéres, 2001 méter) emelkedő is nehezített.
A 11:35-ös rajt után rögtön ellépett egy négyfős, igencsak vállalkozó kedvű bringásokból álló csoport. Johnny Hoogerland (Vacansoleil-DCM), Christophe Riblon (AG2R), Rudy Molard (Cofidis) és Jean-Marc Marino (Sojasun) hamar fel is épített egy kellemes kis előnyt, amely kilenc percnél tetőzött.
A 119,5. kilométernél lévő részhajránál kezdtek el felelevenülni a dolgok, hisz jött a verseny első 2000 méternél magasabb, egyúttal legmagasabb (!) hegye, az idei Souvenir Henri Desgrange, a Pailhéres. Élre állt a Sky és mozgolódni kezdett a Saxo-Tinkoff is, aminek következtében a differencia hamar két percre csökkent. Előbb Hoogerland próbálkozott elmenni, majd amikor hátul még közelebb jöttek, Riblon indult el. A többieket utolérték, ám a francia nem adta fel, még küzdött a lehetetlenért.
A támadások sorozatát ezúttal Robert Gesink (Belkin) kezdte meg, de lószolt Thomas Voeckler (Europcar) is. Riblon, s egyúttal a főmezőnyben hősiesen küzdő sárga trikós Daryl Impey (Orica-GreenEdge) álmait Nairo Quintana (Movistar) "törte ketté". A Baszk Körverseny-győztes kolumbiai előbb utolérte Gesinket, majd egyéni tempóra kapcsolt és szépen elkezdett felépíteni egy korrekt fórt. Már nem volt sok a hegyi hajráig, így Pierre Rollandnak (Europcar) is reagálnia kellett, ha be akart gyűjteni néhány fontos egységet. Meg is tette, s Quintana után 27 másodperccel felérve a második helyet szerezte meg. Az esélyesek nagy csoportja a bivalyerős Sky szekcióval, a szintén meggyőzőnek tűnő Alberto Contadorral (Saxo-Tinkoff), Cadel Evansszel (BMC) vagy az utóbbi, rossz korszakához képest jól tekerő Andy Schleckkel (RadioShack-Leopard) 55 szekundumra lemaradva következett.
Az Ax aljára Rolland utolérte a kicsit félénk Quintanát. Természetesen a meredek első "porcikáján" Quintana otthagyta a pöttyös trikóst, míg Peter Kennaugh kiállása után Richie Porte (Sky) valósággal szétszedte az élcsoportot, leszakítva olyanokat, akik máskor, máshol jobban mennek felfele, mint ő. Pillanatok alatt öten (Froome, Contador, Roman Kreuziger (Saxo-Tinkoff), Porte és Alejandro Valverde (Movistar)) maradtak. Másodpercek alatt megfogták az elől haladó Movistarost, és ekkor, 5 kilométerrel a cél előtt robbantott Froome. De úgy, mint talán még soha. Senki nem bírta tartani az ütemét, a nem a legjobb napját kifogó Contadorék realizálhatták: itt piszok nehéz dolguk lesz a hátralévő két hétben. S ha ez a fröccs még nem lenne elég, ott van Porte, aki nem sokkal később ment a kapitánya után a második helyért. Fokozatosan egyre nagyobb előnyt építettek fel és amikor a célvonalon áthaladt az ünneplő Froome, már tudni lehetett, itt csapaton, csapattárson kívül több mint egy perc lesz a különbség. Egy zseniális taktikával valósággal agyonverték az egész társaságot. Végül 1:08-ra érkezett a harmadik Valverde, őt követte az időközben magára találó, kellemes meglepetésként szolgáló Belkin páros (Bauke Mollema és Laurens ten Dam), míg 1:45-re a Contador-Quintana féle csoport. Demoralizáló lehet ez számukra. Joaquim Rodriguez (Katyusa) több mint két, Schleck több mint három és fél, Evans több mint négy percet kapott. Demoralizáló fölény.
Froome természetesen átvette az összetettben is a vezetést.
Az Ax-3 Domaines-i hegyi befutó után is egy kemény hegyi szakasz várt a karavánra. St-Girons és Bagnéres-de-Bigorre között 168,5 km volt a táv. Két hírhedt emelkedő is színesítette az etapot, a Portet-d'Aspet és az 1569 méteres Peyresourde. Előbbi ismertsége az 1995-ös tragikus eset miatt is nevezetes, ezen az emelkedőn bukott és hunyt el ugyanis Fabio Casartelli. Az akkori aktuális olimpiai bajnok tiszteletére egy emlékművet is állítottak a hegyre, oda, ahol a végzetes baleset történt. Utóbbi hegy pedig majd minden évben a verseny része, ez alól a 2013-as esztendő sem lehetett kivétel.
A délelőtti rajtnál kiváló időjárás várta a mezőnyt, ami egész nap ki is tartott. Már az első emelkedőn megkezdődött a taktikázás és a pszichikai hadviselés. A Saxo felvonultatta teljes alakulatát, a Sky azonban megrekedni látszott. Az Aspeten felfelé ugyanis bukott Kennaugh majd a következő emelkedőn, a Mantén Richie Porte is leszakadt az élmezőnyről. Froome mellől a többi segítő is eltűnt Kiryienkát egész nap nem lehetett, David Lopez, Porte, Kennaugh pedig már többet nem tudott a sárga trikós segítségére lenni a nap folyamán. Elöl a Saxo ment tempót miközben elmenés elmenést követett. Végül csak kialakult a nap legtöbbet elöl tekerő brigádja, Bart De Clercq (Lotto-Belisol), Pierre Rolland (Europcar), Thomas de Gendt (Vacansoleil) és Romain Bardet (AG2R) személyében. A második hegy után csatlakozott hozzájuk még az Oricából Simon Clarke is. A hegyi hajrákra Rolland ment rá, ám de Gendt és Clarke is megverte a nap két középső emelkedőjén. Eközben hátul a Saxo erődemonstrációját a Movistaré követte, Valverde emberei húzták a pelotont, sőt egyszer Valverde is megpróbálkozott lejtmenetben, úgy 100 kilométerrel a vége előtt meglépni, de ez nem sikerült neki.
Az élen állókat végül a d'Anczanon érték utol. A Movistarból Nairo Quintana próbált több ritmusváltással ellépni, de egyik kísérlete sem járt sikerrel, Froome egyedül is át tudta venni a kolumbiai összes próbálkozását. Öt kilométerrel a hegy vége előtt Daniel Martin (Garmin-Sharp) indult meg, az ő támadása már sikeres volt, ahogy nem sokkal utána a dán Jakob Fuglsangé (Astana) is. A hegyre Dan Martin ért fel elsőként mögötte Fuglsang majd kb 40 másodpercre a mezőny.
A lejtmenetben hátul a Belkinesek mentek előre fel is tudtak jönni 24 másodpercre Martinék mögé, de egy megtorpanás után a különbség már nem csökkent. Fuglsang és Martin váltott vezetésben haladtak és végül egymás között döntötték el a szakaszgyőzelem sorsát. A hajrában az ír fiú volt a gyorsabb az utolsó kanyar előtt indított, Fuglang pedig már nem tudta átvenni Martin attakját. Ezzel a Garmin-Sharp versenyzője pályafutása első Tour etapját nyerte, összetettben pedig bejött az első tízbe. Az élen Froome mögül Porte esett ki, Valverde jött fel a második helyre, Bauke Mollema pedig a harmadikra. A pöttyös trikó ismételten alanyi jogon került vissza Pierre Rollandra, a zöld trikó továbbra is Saganon, a legjobb fiatalnak járó fehér trikó pedig az ezen a napo is nagyon aktív Nair Quintanara került.
Kép forrása: Photo Pin - a szabadon felhasználható és szerkeszthető képek gyűjtemény
