Ottavio Bottechia volt az első olasz, aki megnyerte a Tour de France-t. Sőt ő volt az első olyan versenyző, aki végig vezetve a versenyen tudta ez megtenni 1924-ben. Ezek mellett ő volt az első talján, aki magára ölthette a Maillot Jaune-ot 1923-ban. (1913-ban Giovanni Micheletto vezette a versenyt egy napig, de fizikálisan nem viselhette az 1919-től átadott nemes felsőruházatot). Két Tour győzelme közül mindkettőn megnyerte a nyitó és záró etapot, ami senki másnak nem sikerült. Volt még három versenyző, akik egyszer meg tudták ezt a bravúrt csinálni, (Maurice Garin 1903, Romain Maes 1935, Nicolas Franzt 1927) de kétszer csak Bottechia. Második Tour győzelmekkor 1926-ban Lucien és Jules Buysse-el együtt szöktek meg az utolsó Párizsba tartó szakaszon, akikről már olvashattatok itt oldalon. Coppihoz és Pantanihoz hasonlóan már életében legendává váló Bottechia rendkívüli népszerűségnek örvendett Olaszországban. Amikor az 1926-os Tour kudarc után abba akarta hagyni a kerékpározást, tifosik ezrei bíztatták és támogatták, hogy folytassa a versenyzést. Bottechia a folytatás mellett döntött. A Tourra edzett amikor, 1927. június 3-án Peonis közelében egy földműves talált rá, eszméletlenül a földön fekve. Szekerén kórházba vitte, ahol megállapították, hogy koponya sérülése mellett több csonttörést is szenvedett. Már soha nem tért magához és június 14-én elhunyt. Kerékpárját sértetlenül találták meg közel ahhoz a ponthoz ahol feküdt „szakszerűen” leállítva, ez szinte 100 százalékig kizárja azt, hogy autóbaleset áldozta lett. A hivatalos korabeli nyomozás így zárult: Bottechia napszúrást kapott, és olyan szerencsétlenül esett, hogy sérüléseibe később belehalt. Mivel kora délelőtt találtak rá, amikor a nyári nap még nem jár olyan magasan ez kicsit furán hangzott nem csak ma, hanem 1927-ben is. Ne feledjük el, hogy kétszeres Tour de France győztesre emlékezünk, aki tizenhét órás szakaszokat abszolvált nyáron versenykörülmények között. A temetésén szónokló pap hozta nyilvánosságra a következő teóriát, ami ekkor már szájról szájra terjedt Olaszországban: a fasiszták ölték meg, mert féltek népszerűségétől és a nyíltan vállalt liberalizmusától, így komoly ellenfelet és fenyegetést láttak benne, akivel jobb leszámolni. (Ekkor már Mussolini uralkodott Olaszországban). Évekkel később egy megkéselt, haldokló olasz New Yorkban a halálos ágyán beismerte, hogy ő ölte meg Bottechiát méghozzá egy Berto Olinas nevű ember megbízásából. Az újabb nyomozás, ami ebből a vallomásból indult ki nem vezetett érdemi eredményre, Berto Olinast soha nem találtak meg. Az esetet követően pár évvel, szintén egy halálos ágyon Pordenone-ban egy szőlőtermesztő állította, hogy ő ölte meg Bottechiát, de véletlenül. Állítása szerint rajtakapta Bottechiát amint a szőlejét dézsmálja és dühében, hogy elkergesse és megleckéztesse odadobott egy követ, ami szerencsétlenül találta el a „tolvajt”. Amikor odaért és felismerte, hogy kit talált el és sebesített meg, megijedt és kihúzta az útra az olaszok kiválóságát. A teóriával az a probléma, hogy Pordenone, mintegy 60 kilométerre van attól a helytől, ahol megtalálták az eszméletlen Bottechiát és a szőlő sem olyan finom nyár elején. Bottechia halálnak körülményei a mai napig tisztázatlanok és a fent leírt elméletek közül egy sincs bizonyítékok alapján megerősítve vagy cáfolva. A sors tragédiája, hogy Bottechia testvérét két évvel később 1929-ben közel ahhoz a helyhez ölték meg, ahol az első olasz Tour győztest eszméletlenül megtalálták. Bottechia neve nem tűnt el, még életében elkezdett barátjával kerékpárokat tervezni, amit később róla neveztek el. Greg Lemond, Bottechia kerékpáron nyerte meg az egyik legizgalmasabbnak és legjobbnak tartott 1989-es Tourt, Laurent Fignon előtt, mindössze nyolc másodperccel. Peonis falujában található a Via Bottechia nevű út, ahol rátaláltak, és vélhetőleg nem ez az egyetlen ilyen Olaszországban. Hazánk kontinentális kerékpárcsapata az Utensilnord is a nagy bajnok nevével fémjelzett kerékpárokon versenyez. Ottavio Bottechia mindössze 32 évet élt.
A szintén korszakos első Fausto Coppi-t sem kell különösebben bemutatni a sportág szerelmeseinek. A campionissimo, a bajnokok bajnoka volt az első, aki egy évben tudott megnyerni két nagy körversenyt, az azóta duplaként emlegetett Giro-t és a Tour-t. Bottechia-hoz hasonlóan még életében legendává vált és halála körülményei még máig sok kérdést vettnek fel. 1959 decemberében Coppi, barátaival Jacques Anquetil-el, Louison Bobet-val, Raphaël Géminiani-val a burkina faso-i elnök Maurice Yaméogó meghívására érkeztek egy helyi bemutató versenyre az elnök országába. Géminiani visszaemlékezésiből tudjuk, hogy a szállodájuk hemzsegett a moszkitóktól. Coppi egy összecsavart törülközővel küzdött ellenük. Coppi és Gémininani mindketten maláriásak lettek. Geminiani-t akinek 42 fokos láza volt, először hepatitissel, majd sárgalázzal, végül tífusszal kezelte az orvosa, majd megállapították a pontos diagnózist és Geminiani meggyógyult. Volt csapattársa Coppi, az olaszok bajnoka nem élte túl ugyanazt a betegséget, amit Geminiani-nak sikerült. A hivatalos álláspont szerint Fausto Angelo Coppi maláriában hunyt el 1960. január 2-án. Orvosai későn ismerték fel a kort és Coppi (félre)kezelése már az afrikai országban elkezdődött, míg Géminiani-t azonnal Franciaországba szállították. Még Coppi halálnak évében megindultak a találgatások és összeesküvés elméletek, hogy a Vatikánnak is köze van a halálához. (Coppi ateista volt és nőügyeit se nézték jó szemmel az ultrakatolikus Olaszországban a vallási vezetők). 2002-ben került napvilágra egy vallomás, hogy Coppi kokain túladagolásban halt meg, méghozzá nem saját magát által, hanem megmérgezték vacsora közben. A mérgezéses történetet egy bencés szerzetes is megerősítette az Olasz Olimpiai Bizottság előtt, akik nyomozásba kezdtek és a holttest exhumálása mellett döntöttek. A nyomozást eredmény nélkül lezárták az exhumálásra nem került sor. Bottechiahoz hasonlóan Fausto Coppi neve is fennmaradt, minden évben szerepel a neve a Giro d’Italian, amikor a mezőny a legmagasabb csúcshoz ér, amit minden évben róla neveznek el. Szintén számos közterület és szobor és több kisebb verseny emlékszik meg a bajnokok bajnokáról: Fausto Coppiról, aki 40 évet élt.
Tegnap volt Marco Pantani halálnak 10. évfordulója. Az utolsó versenyzőt, akinek sikerült a bravúros dupla szintén nem kell bemutatni, nevét azok is ismerik, akik csak félszemmel követik a sportágat. Az oldalon tegnap már láthattatok egy összeállítást a legnagyobb győzelmeiről és egy hosszabb írást olvashattatok az életéről. Halála körüli ellenmondások vélhetőleg ugyanúgy nem fognak tisztázódni, mint tragikus sorsú elődjeié.
http://esbringa.blog.hu/2014/02/14/mar_10_eve
Közeli barátja vetette fel, hogy idegenkezűség is szerepet játszhat a halálában, noha erre semmi bizonyíték (eddig), de lesznek, akik ebben fognak hinni. Édesanyja a sajtót is hibáztatta fia állapotáért és szerepet tulajdonított nekik a halálában is. Pantani úgy távozott, ahogy a célba érkezett az általa oly nagyon kedvelt hegyeken: egyedül. 34 évet élt. Emlékét az olaszok hasonlóan őrzik, mint Coppiét vagy Bottechia-ét, közterületek, szobrok, emlékművek és egy hegy viseli a Kalóz nevét. Temetésén így búcsúzott tőle a ceremóniát vezető pap, utalva egy papírfecnire amit Marco Pantani halála előtt írt: ”Az ember többet ér, mint győzelmei és vereségei, …..az ember több, értékesebb, mint egy kerékpáros…. a bajnokban egy gyermek szíve dobog, ami igazságra szomjazik és nem lehet feláldozni kizsákmányolásra”
