Van Wijinendaele és a Flandria története

A Flandriai Körversenyt (Ronde van Vlaanderen) a kor szokásához híven egy újság hívta életre, hogy magát népszerűsítse és ezzel példányszámot növeljen. A korai években egyáltalán nem volt népszerű a verseny, alig akadtak indulok és nézők is.

A fordulatot a II. világháború után bevezetett Challenge Desgrange-Colombo versenysorozatba való bekerülés hozta el. Innentől kezdve rohamosan nőtt a presztízse, mára már az öt legjelentősebb monument egyike. Vasárnap immáron 98. alkalommal kerül megrendezésre.

A verseny ötlete Karel Van Wijnendaele fejében született meg 1912-ben. Van Wijnendaele maga is kerékpározott, ám hamar felismerte, hogy nem rendelkezik a sporthoz szükséges adottságokkal, de a kerékpár iránti szeretetét természetesen nem vesztette el és sportújságírói pályára lépett. Több lapnál is megfordult, majd az általa is alapított Sportwereld-nél, - ahol már szerkesztői státuszban dolgozott – versenyszervezésre adta a fejét. Henri Desgrange ötletéből és versenyéből kiindulva szervezte meg az első Flandriai Körversenyt. Célja egyértelműen lapjának a népszerűsítése volt.  Az első Ronde van Vlaanderen 1913. május 25-én került megrendezésre. A versenyt elrajtoltató Van Wijnendaele utolsó szavai a versenyzőkhöz a követezőek voltak: „Uraim szakítsák szét magukat!” . A korabeli források megoszlanak a táv hosszát tekintve, de az biztos, hogy 300 kilométer felett volt a penzum, valahol 324 és 333 kilométer között. A 37 indulóból, mindössze 16-an érték el a Mariakerke-ben lévő célt, ahol egy kis tó körül még négy kört kellett teljesíteni, a fizető nézők előtt. Ebből a jegybevételből finanszírozták a viadal költségeinek a felét, így az első győztes Paul Deman nyereményét is. A verseny igazgatójává előlépő Van Wijnendaele nem volt elégedett a Ronde első kiadásával, így értékelte saját versenyét: „A  Sportwereld túl kicsiny és fiatal újság egy nagy Ronde szervezéséhez, amilyet mi elképzeltünk. Rossz volt nézni, ahogy egy sor másodvonalbeli kerékpáros versenyez Flandria tájain keresztül„. A helyzet nem változott 1914-re, a második kiadásra sem. Ekkor mindössze tízen álltak rajthoz. Az ok prózai volt, a híres belga versenyzők és az élvonalbeli kerekesek egytől-egyig francia nagycsapatok színeiben versenyeztek, akiket a franciák nem engedtek el nehogy a konkurencia viadalát népszerűsítsék. Az egyetlen kivétel ez alól az Alcyon csapat belga élversenyzője Marcell Buysse volt, aki a csapatutasítás ellenére részt vett az 1914-es versenyen és meg is nyerte azt. A verseny folytatását, éppúgy, mint a többi európai kerékpárversenyét az I. világháború szakította meg. 1915 és 1918 között nem került megrendezésre a Flandriai Kör.

Az 1920-as 30-as években sem lett lényegesen népszerűbb a verseny nemzetközi szinten, ennek fő oka az volt, hogy a Milánó-SanRemó-val egy napon rendezték. A Ronde belga háziverseny maradt, amit a II. világháború előtt mindössze egyetlen külföldi tudott megnyerni. Belgiumban viszont egyre népszerűbbé vált a kegyetlen körülményeiről és tüdőrázó útjairól elhíresült megmérettetés. A harmincas években már félmillió néző követte végig az utak mentén a Ronde-t. Az útvonal a kezdetektől tartalmazza azokat a rövid, meredek, de kockaköves emelkedőket, amik ma is izgalmassá és szelektívvé teszik azt. A kockaköves falakon (Muur jelentése fal) még ma is tolni kényszerülnek egyes versenyzők a kerékpárjaikat. És ha ez nem lett volna elég a korai versenyeken, akkor ott volt Van Wijnendaele, aki desgrangei szigorral kezelte a kor szabályait. Csak az 1930-as évektől lehetett kocsikból segítséget kapni, de azt is csak akkor, ha a zsűri jogosnak ítélte. Az 1940-es verseny előtt begyűjtötték az indulók kerékpárjait és lepecsételték azokat, nehogy ment közben valaki ki tudja a cserélni az esetlegesen megrongálódott vázat.  A modern kerékpárversenyzés szabályait és a kocsikból adható segítséget csak 1951-ben vezették be.

A II. világháború előtt 1939-ben a Sportwereld egyesült, (inkább beolvadt) a jóval nagyobb és népszerűbb újságba a Het Nieuwsblad-ba. Onnantól kezdve annak sportrovatává vált, megtartván eredeti nevét, mint a sportrovat névadója. Még abban az évben kitört a háború, de a Ronde meg tudott maradni, szinte az egyelten versenyként a megszállás alatt is. A németek azzal indokolták a döntést, hogy a verseny alatt ellenőrizni tudják az utakat. Sok belgában Van Wijnendaele kollaboránssá vált azzal a döntésével, hogy nem függesztette fel a viadalt a megszállás ellenére sem. A háború után Van Wijnendaele-t eltiltották mindenfajta újságírói tevékenységtől. A tilalmat akkor oldották fel, amikor kiderült, hogy a Ronde igazgatója angol ejtőernyősöket, pilótákat bujtatott a házában a németek elől. A felszabadulás után szinte azonnal, 1945-ben egy konkurens lap a Het Volk indított egy nagyon hasonló versenyt az Omloop van Vlaanderen-t, kihasználva azt, hogy a Ronde nevéhez egy kollaboráns(nak mondott) versenyigazgató neve köthető. A Flandriai Kör szervezői azonnal tiltakoztak a versenyükhöz nagyon hasonló névvel és útvonal is rendelkező Omloop ellen. (Ronde és Omloop majdhogynem egymás szinonimái, jelentésük, körözés és keringés).  A Belga Kerékpáros Szövetség a Het Volk-ot a versenye átnevezésre kötelezte, így lett Omloop van Vlaanderen-ből Omloop Het Volk, egy máig meglévő fél-klasszikus verseny; ami nem más, mint a belga szezonnyitó.

A nemzetközi és a maihoz hasonló hírnevét a háború után vívta ki a Ronde. Az 1948-ban létrehívott Challenge Desgrange-Colombo versenysorozat életre hívásával. Ez a versenysorozat magában foglalta a Tour de France-t, a Giro d’Italia-t, a Ronde van Vlaanderen-t, a La Flèche Wallonne-t, a, a Milano-San Remo-t, a Paris-Roubaix-t, a Giro di Lombardia-t, a Paris-Bruxelles –t, és a Paris-Tours-t. A versenyeken elért helyezésekből év végén kihirdették a Challenge Desgrange Columbo győztesét, mintegy a mai Word Tourhoz hasonlóan. Henri Desgrange és Emilo Columbo a Tour és Giro híres igazgatói, szervezői voltak, akikről posztumusz nevezték el a rangos szériát. A Liége-Baston-Liége-t, a Vuleta a Espana-t és a Tour de Suisse-t később csatolták a versenysorozathoz. A Ronde szempontjából a legfontosabb, hogy ekkor vált el a Milánó-SanRemó-tól, és innentől kezdve nem volt konkurenciája a naptárban elfoglalt helyét tekintve. Az embert és kerékpárt próbáló verseny azóta méltán az egyik legrangosabb az egynapos viadalok között. 2004-től kezdve megrendezik a női változatát is (Ronde van Vlaanderen Vrouwen). Ugyanazon a napon, mint az erősebbik nem klasszikusát.

A versenyről, a flandriai zászlóról és a Ronde-n igazán kiemelkedő teljesítményt nyújtó kerékpárosokat illetik a Flandria Oroszlánja kitüntető címmel, becenévvel. Az első versenyző, aki ezt a becses elnevezést kiérdemelhette még nem nyert Flandriai Kört, de számos más versenyen volt korszakos első flandriai. Így, Cyrille Van Hauwaert-et tekinthetjük az első Flandriai Oroszlánnak. Ő volt az első, akit így neveztek, és akit korszakonként követtek az útódai. Cyrille Van Hauwaert nyert többek közt Bordeaux-Paris-t  (1907, 1909), Paris-Roubaix-t (1908), Milánó-SanRemó-t (1908), és ő volt az első belga, aki Tour de France szakaszt tudott nyerni (1909) és az első tiszteletbeli sárga trikóval is ő büszkélkedhet nem csak egész Belgiumból, hanem természetesen Flandriából is. Az első utódja a Ronde-n először sorozatban háromszor győzni tudó olasz legenda Fiorenzo Magni lett. A modern kor Flandriai Oroszlánja pedig Johan Museeuw, aki szintén háromszoros győztes és a Ronde kultikus alakja, aki nyolcszor állhatott fel a verseny dobogójára.

Kép forrása: Flickr via Photo Pin - a szabadon felhasználható és szerkeszthető képek gyűjteménye   

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus
tuttobici
bikeexpress
samcycling
triumviragos
ekszermeglepetes