A 27 szezon alatt, amit eltöltöttek a profi mezőnyben, mindösszesen csak 5 olyan év akadt, amikor egyik nagy körön sem nyertek szakaszt, ellenben 3 olyan évük is volt, amikor triplázni tudtak. Emellett nyertek hegyi trikót mindhárom nagy körversenyen, ponttrikó és kombinációs trikó is összejött a Vueltán, illetve leesett egy fehér trikó a Touron is. És ami talán a legnagyobb sikerük, 2 alkalommal az összetettet is meg tudták nyerni a Vueltán. Olyan nagyszerű versenyzők egész sora alkotta a gárdát, mint Jose Recio Ariza, Fabio Enrique Parra Pinto, Inaki Gaston, Laudelino Cubino, Jose Jaime Gonzalez Pico, Hernán Buenahora, Angel Edo, Jose Luis Rubiera, Fernando Escartin, Felix Rafael Cardenas, Santiago Botero, Roberto Heras, Oscar Sevilla, Aitor Gonzalez, Eladio Jimenez, Alejandro Valverde vagy Ezequiel Mosquera, hogy csak a legismertebb neveket említsük. Ők voltak a spanyol kerékpársport tehetséggyára. Van rajtuk kívül azonban egy ember, akinek szinte összenőtt a neve a gárdával, és aki néhány szezont leszámítva végig a porondon volt, 9 évet versenyzőként, 12 évet pedig csapatvezetőként harcolt végig a zöld-fehér-kékekkel. A csapat történetének legkiemelkedőbb egyéniségét úgy hívják, Vicente Belda Vicedo.
Vicente Belda profi pályafutását 1978-ban kezdte a Transmallorca-Flavia csapat színeiben, de két szezon után, 1980-ban átszerződött az akkor alakuló Kelme csapatához, ahol teljes későbbi pályafutását eltöltötte. Profi évei során összesen 38 győzelmet aratott, háromszor állhatott rajthoz a Touron, egyszer a Giron, és nyolc alkalommal a Vueltán. Nagy körön összesen 3 szakaszt nyert meg, kettőt a Vueltán (1978 és 1981), egyet a Giron (1982), és emellett olyan többnapos versenyeken tudott győzedelmeskedni összetettben, mint a Volta Catalunya, a Vuelta Cantabria, a Volta a Galicia vagy a Setimana Catalana. Legjobb GT-jét 1987-ben futotta a Vueltán, amikor 6. lett összetettben, a hegyi pontversenyben pedig a második helyen végzett a legendás kolumbiai ikon, Lucho Herrera mögött. Az egynaposokon szerzett szakaszgyőzelmeiről, illetve a spanyol klasszikusok besöpréséről pedig már nem is beszélek. 11 sikerekben gazdag szezon után, 1988-ban akasztotta szögre a kerékpárját. Ekkor még talán ő sem gondolta volna komolyan, hogy később csapatvezetőként még nagyobb sikerek kovácsa lesz szeretett csapatánál, mint amit versenyzőként letett az asztalra. Pedig az sem volt kevés.
A Kelme, mint szponzor, 1979-ben csatlakozott a sportághoz, első évükben a Vuelta hegyi pontversenyének a névadói voltak. A spanyol sportszergyártó cég vezetői azonban nem voltak elégedettek a hegyi trikó adta publicitással, így úgy döntöttek, hogy inkább egy kerékpáros csapathoz adják majd a nevüket a későbbiekben. A Transmallorca-Flavia csapat 1979-ben már 3 éves múltra tekintett vissza, év végén azonban a megszűnés határán táncoltak, miután a szponzor megszüntette a támogatásukat. A Kelmének éppenséggel kapóra jött a szabadon maradt licenc, és 4 versenyzőt átvéve - köztük Beldát is - 1980-ban elindították saját nevükön futó vállalkozásukat, ami az elkövetkező 27 évben hihetetlen sikereket ért el. Első évében a Kelme csapat rögtön 7 győzelemmel debütált, ami kezdésnek több volt, mint elfogadható, 1981-ben azonban minden képzeletet felülmúlóan szerepeltek. 21 győzelmük közül 5 a Vueltán született, amivel évekig megalapozták hírnevüket. Az egyik szakaszgyőztes ráadásul maga Belda volt ebben az évben. A következő évben sem tették sokkal lejjebb a lécet, 1982-ben 3 szakaszt sikerült megnyerni a Vueltán, ráadásul a Giron is győzelemmel debütáltak, ez utóbbi szakaszgyőzelem szintén Belda nevéhez fűződik. Az 1980-as évek első felében olyan nevek fémjelezték a csapatot, mint az 5 Vuelta szakaszt is besöprő José Recio Ariza, vagy a Vueltákon rendre remeklő hegyimenők, mint Enrique Martinez Heredia ileltőleg Juan Fernandez Martin.
Az 1980-as évek második felétől kezdődően egyre gyakrabban jelentek meg társszponzorként különböző kolumbiai cégek a Kelme csapat támogatóiként, és például 1989-ben és 1992-ben hivatalosan már kolumbiai bejegyzésű csapatként és licenccel is versenyeztek a srácok. Igaz ugyan, hogy identitásukat tekintve mindvégig megmaradtak spanyol csapatnak, de a kolumbiai vonal meghatározó maradt a későbbiekben is. Ennek folyományaként egyre többen jelentek meg a kolumbiai származású versenyzők közül a csapat keretében, akik egy sajátos, az európaitól idegen kerékpáros környezetben nevelkedtek, és ennek köszönhetően merőben új színeket hoztak be a csapat mindennapjaiba. Az első fecske már 1985-ben megérkezett Carlos Emiro Gutierrez személyében, aki meghatározó egyéniséggé tudta kinőni magát a későbbiekben, de az igazán nagy ász Fabio Enrique Parra Pinto személyében csatlakozott a csapathoz 1988-ban. Gutierrez 1987-ben szakaszt nyert a Vueltán, Parra pedig 1988-ban megnyerte a csapat történetének első Tour szakaszát, a kolumbiai hegyimenő Morzine városában diadalmaskodott. Ugyanebben az évben a Vueltán ő volt a legerősebb a Cerleren is, így egyetlen esztendő alatt arany betűkkel írta be a nevét a csapat krónikájába. Érdekesség, hogy három Parra testvér is versenyzett a Kelmében, Umberto Parra Pinto, Fabioval egy időben került a csapathoz, de nem ért el jelentős sikereket, Ivan Ramiro Parra Pinto pedig több évvel később, 2003-ban csatlakozott a gárdához, nem mellesleg 2 szakaszt is tudott nyerni a nyert a Vueltán, a kisebb spanyol versenyeken pedig halmozta a győzelmeket.
Vicente Belda 1988-ban fejezte be sikerekben gazdag pályafutását, a Kelme csapat, amely alappillérjeinek letételében tevékenyen részt vállalt maga is, ekkoriban már egy prosperáló vállalkozás volt, ami egyszerűen sikerekre volt ítélve.
Vicente Belda 1988-ban fejezte be kerékpáros pályafutását, és néhány évig úgy tűnt, elszakad a sportágtól. 1980 és 1992 között Raffael Carrasco volt a Kelme csapatának vezetője, aki egy ígéretes spanyol kis csapatból rövid idő alatt egy nagy hírű, többek között a Touron is bizonyító istállót kovácsolt össze. 1992-ben váltotta őt a csapatvezetői pozícióban az egykori Vuelta győztes, Alvaro Pino, aki folytatta a megkezdett építkezést. Utolsó profi szezonját maga is a Kelme színeiben versenyezte, így személyében egy olyan vezető került a csapat élére, aki már a korábbiakban is sokat tett a csapatért. Pino a későbbiekben megfordult a Phonak és a Karpin-Galicia csapatainál is, innen is ismerős lehet a neve. Belda 1995-ben került ismét képbe, aki Pino személyes felkérésére tért vissza a gyökereihez és csatlakozott a Kelme vezetői gárdájához. Az 1990-es évtized első éveiben valamelyest visszaesett a csapat teljesítménye a korábbi évekhez képest, ha a győzelmek számát vesszük alapul, ugyanakkor a csapat addigi történetének legnagyobb sikerét is ebben a rövid átmeneti időszakban érte el. Az 1990-es Vuelta kimondottan jól sikerült a Kelme számára, két szakaszgyőzelem mellé a kolumbiai José Martin Farfán megnyerte a hegyi pontversenyt is, ami az első megkülönböztetett trikó volt a csapat életében három hetes körversenyen.
Belda érkezése után, a '80-as években mindig kiemelten fontos Vuelta szereplés a korábbiakhoz mérten némileg háttérbe szorult a Giro és a Tour javára, követve a gazdasági érdekeket és a szponzor személyes elvárását. Szomorú, hogy egy spanyol csapat nem a hazája körversenyén akart igazán nagyot alkotni, de a Kelme csak a trendeket követte, ekkoriban a Vuelta nagyon sanyarú helyzetben volt, nem véletlen, hogy Indurain is inkább a másik két nagy körversenyre koncentrált. A Vueltán 1992 és 1997 között csupán egyetlen szakaszgyőzelmet tudott felmutatni a csapat, az olasz és a francia körversenyen ellenben egyszerűen brillíroztak a srácok. A Giron például 1994 és 2000 között minden évben sikerült legalább egy szakaszt megnyerni, de a Touron is ünnepelhettek győzelmeket Francisco Cabello vagy Fernando Escartin révén. Ezen évek két sikeres győzelem-halmozója a veterán hegyimenő Laudelino "Lale" Cubino, és a fiatal sprinter, Angel Edo voltak, akik 2-2 szakaszt tudtak behúzni olasz földön, de a fiatalon igen nagy ígéretnek számító José Luis "Chechu" Rubiera is a Giron aratta élete első nagy győzelmét. A korszak igazán kiemelkedő személyisége a "szenvedőbajnok" Fernando Escartin mellett ezúttal is egy kolumbiai zseni volt, mégpedig José Jaime Gonzalez Pico, avagy Chepe Gonzalez, ahogyan mindenki ismerte a mezőnyben. Chepe 1997-ben és 1999-ben is kiemelt hegyi szakaszt tudott nyerni a Giron, de ami ennél is fontosabb, mindkét évben hazavihette a sötétzöld színű hegyitrikót is a viadalról. A Touron sem volt tétlen, 1996-ban itt is begyűjtött egy szakaszt az Alpokban. Chepe 2 hegyi trikója a csapat addigi történetének legnagyobb sikerei voltak, és az ő szereplése már előrevetítette a kétezres évek nagyszerű eredményeit.
A Kelme fejlődésének egyik legfontosabb gátja mindig is a behatárolt anyagi lehetőségeik voltak. Sportszakmai téren egyértelműen fel tudták venni a versenyt korszak két spanyol gigászával, az ONCE és a Banesto csapataival. Anyagi téren azonban évről-évre igencsak szűkös keretből voltak kénytelenek gazdálkodni. Ennek hosszú távon mindig az volt a vonzata, hogy a jól szereplő versenyzők rendre olyan csapatokba igazoltak át, ahol nagyságrendekkel több pénzt kereshettek. Beldának sohasem volt lehetősége igazolni már befutott versenyzőknek, akiknek a szereplése garantálta volna a sikereket. Egy lehetőségük volt csak, hogy ilyen hátszélben is talpon maradjanak, ez pedig a következetes és magas színvonalú utánpótlás nevelés volt. Belda hihetetlenül éles szemmel tudta kiválasztani a tehetségeket, és kihozva a fiataljaiban rejlő lehetőségeket, jó versenyzőt nevelt belőlük. Minden évben rendre szétkapkodták a csapatot a gazdagabb istállók, Belda pedig ennek ellenére minden évben előhúzott valakit a kalapjából, és hozták ugyanazokat az eredményeket, mint a korábbi elődök. Részben ez az oka annak is, hogy ilyen bátran nyúlt mindig a kolumbiai kerekesekhez, a dél-amerikai piac aránylag szűz terület volt az európai csapatok számára, a Kelme kapuja viszont mindig nyitva állt a dél-amerikai tehetségek előtt.
Az 1990-es évtized második felében már sorra tűntek fel azok a nevek a csapatban, akik az ezredforduló utáni esztendőkben az anyagi gondok ellenére is minden korábbinál magasabbra repítették a csapat csillagát. Ezek a srácok már teljes egészében Belda neveltjei voltak, akik rengeteget köszönhettek az apró termetű mesternek, kötődésük a csapathoz és az alicantei mágushoz megkérdőjelezhetetlen volt. 1997-ben Roberto Heras első szakaszgyőzelme a Vueltán már azon idők előszele volt, amikor Belda fiai meghódítják a világot, és korábban soha nem látott magasságokba emelik majd a gárda csillagát. Botero, Sevilla, Heras vagy Aitor Gonzalez olyan versenyeket nyertek meg az ezredforduló utáni években, amiről korábban álmodni sem mertek volna a Kelme vezetői és szurkolói
Az 1990-es évek során a csapat évről-évre fokozatosan fejlődött, mindig magasabbra téve a saját maguk által korábban meghatározott célokat. Az ezredforduló időszakára a srácok elértek arra a szintre, hogy minden három hetes körverseny előtt komolyan számolni kellett a csapat éppen aktuális menőivel, ha a kiemelten fontos hegyi szakaszok esélyeseit latolgatták. Az 1980-as évek nagyszerű Vuelta szereplései után ráadásul a Giron is sikerült meghatározó szerepet kiharcolni a hegyi trikóért folyó küzdelemben, Chepe Gonzalez győzelmeivel pedig kétszer is bebizonyította a csapat 1997-ben és 1999-ben, hogy a GT-ken komolyabb célok teljesítésére is képesek lehetnek, minthogy csak a szakaszgyőzelmeket üldözzék. De az igazán komoly áttörés, ami egy nagy körverseny összetettjének a megnyerése lett volna, évekig váratott még magára. Igaz, az évtized végén már erősen látszottak annak a jelei, hogy ilyen téren is hatalmas potenciál van a csapatban, és csak idő kérdése lesz, mikor jön végre össze a várva várt nagy eredmény. Vicente Belda hosszú éveken keresztül következetesen építette a sikercsapatát, 1999-ben már az összes olyan csiszolatlan gyémánt az alicantei mester kezei között dolgozott, akik révén a Kelme csapat végül átlépte a Rubicont, és alig három esztendő alatt minden olyan címet megnyertek, amiről korábban éveken keresztül csak álmodozhattak. Chechu Rubiera, Roberto Heras, Santiago Botero, Javier Otxoa, Felix Cardenas, Oscar Sevilla és Aitor Gonzalez voltak azok, akik révén a gárda történelmet írt 2000 és 2002 között, röpke 3 esztendő alatt.
Ebben a 3 szezonban a Kelme történetének a legsikeresebb három hetes körversenyeit teljesítette. Valósággal taroltak a srácok, az ez idő alatt futott 9 GT-n nem kevesebb, mint 16 szakaszgyőzelmet gyűjtöttek be, Giron 3, Touron 5, Vueltán pedig 8 volt a nyerő szám. De ami még ennél is sokkal fontosabb, hogy a különböző megkülönböztető trikókért folyó versenyekben is maguk alá gyűrtek szinte minden létező ellenfelet, és alig 3 év alatt jóval több trikót tudtak megnyerni, mint előtte 20 év alatt összesen. Touron egy hegyi trikó és egy fehér trikó jött össze, Vueltán pedig egy ponttrikó. A 3 nagy kör közül kétségtelenül a Vueltán teljesítettek a legjobban, 3-ból kétszer is megnyerték az összetettet, egyszer pedig a második helyet szerezték meg, de ez utóbbi évben is 14 napig védhették az amarillát, és csak utolsó szakaszon veszítették el azt. Nem szeretnék mindenkit egyenként méltatni, akiknek része volt ezekben a nagyszerű sikerekben, csak a legjelentősebb egyéniségeket mutatom be, szigorúan csak a Kelmében töltött éveiket figyelembe véve.
Folytatjuk...
Győri Tamás írása és engedélye nyomán!
