Noha egyes országokban (például Ausztráliában) korábban, más helyeken később rendezik a viadalokat, vagy a mezőnyverseny és az időfutam nem egyszerre, egy hétvégén zajlik, a június vége rendszerint a nemzeti bajnokságoké. Szokás szerint ekkor dől el, ki szerzi meg saját honfitársai előtt, hazai keretek között a győzelmet, ki teljesít legjobban a hajrában, ki lép meg a legjobbkor, vagy ki kronózik legyőzhetetlenül. A nyertes jutalma nem kicsi, hisz egy évig viselheti a bajnoki mezt, aminek első reprezentálási ideje a Tour de France-on jelentetik, valamint könnyen kibérelhet egy helyet magának a világbajnokságra utazó gárdában. Áttekintésünkből kiderül, mely országokban történtek vaskos meglepetések, és hol igazolódott a papírforma.
A legnagyobb, drámai csata - Demare és s FDJ legyőzte Bouhannit
Kezdjünk a kerékpározás hazájával, Franciaországgal. Az időfutamon a 
papírformának megfelelően az IAM Cycling kiválósága, Sylvain Chavanel diadalmaskodott, zsinórban harmadik sikeréhez Anthony Roux (FDJ.fr) és Maxime Bouet (Ag2r) asszisztált a dobogón - érdekességképp Jean-Christophe Peraud (Ag2r) mindössze a negyedik helyet csípte el. A mezőnyverseny a várakozásoknak megfelelően nagyon szoros csatát hozott, a támadások (na meg a bukások) ellenére mezőnyhajrá döntött, ahol az Arnaud Démare-Nacer Bouhanni párharc újabb felvonását láthattuk: a FDJ.fr előbbinek dolgozott, Bouhanni saját zsírján pedig mindössze arra volt jó, hogy centikre megközelítse Démare-t. Harmadik lett Kevin Reza (Europcar).
Spanyolországban hosszas huzavonát követően (az élvonalbeli 
kerekesek az anyagi finanszírozások végett bojkottal fenyegetőztek), végül kevésbé rostált mezőnnyel zajlottak az események. Természetesen a Movistar uralkodott, gyakorlatilag az állt a pódiumra, akiket ők akartak. Az egyenkéntin Alejandro Valverde kisebb meglepetésre fölényesen győzött, Ion Izagirre és Jonathan Castroviejo egy minutummal teljesítették lassabban az idei világbajnoki pályát a kapitánynál. Huszonnégy órával később fordult a kocka, Izagirre és Valverde kéz a kézben érkezett a finishez, s természetszerűleg előbbi hajtott át elsőként a vonalon. A bronzérmet egyébiránt a fiatal Carlos Barbero nyakába akasztották, Luis León Sancheznek (Caja Rural) a negyedik pozícióra futotta.
Németországban a Baunatal-Edermünde útvonalat kellett legyűrni
mindkét nap során. Ez nem ment mindenkinek zökkenőmentesen, szombaton a világbajnok Tony Martin (Omega Pharma-Quick Step) az utolsó körön eltévedt, ám ennek ellenére is simán győzött, Nikias Arndtot (Giant-Shimano) és Lars Teutenberget megelőzve. Az abszolút címvédésről a mezőnyverseny végén André Greipel (Lotto Belisol) biztosított, hisz a Gorillát ezúttal sem tudták megállítani; John Degenkolb (Giant-Shimano) zárt másodikként, Phil Bauhaus (Team Stölting) harmadikként. Marcel Kittel (Giant-Shimano) a gruppettóval érkezett.
Olaszországban évről-évre nagy ováció fogadja a bajnokságot,
a talján versenyzőknek pedig talán a legfontosabb a végkimenetel sorsa. Nos, az időfutamon nem született meglepetés, Adriano Malori (Movistar) címet védett, Dario Cataldoé (Sky) lett az ezüst, míg Alan Marangonié (Cannondale) a bronz. Egy nappal később azonban nem feltétlenül várt győztest avattak: egy kiváló viadal végén Vincenzo Nibali (Astana) pályafutása során először diadalmaskodott. Kihívói akadtak szép számmal, Davide Formolo (Cannondale) neo-próként, azaz elsőévesként majdnem meglepte a nagyokat, miközben Matteo Rabottini (Neri Sottoli) a harmadik hellyel is elégedett lehet. Mindössze negyvenkilencen értek célba a nehéz penzumon.
Meglepő perceket élhetett át a publikum és a pelot
on egyaránt Belgiumban, illetőleg Hollandiában is. A "délieknél" május első napján már megrendezték a kronót, ott Kristof Vandewalle (Trek Factory) nyert, ám a hosszabb versengésre most került sor: a már megszokott sprintbefutó döntött, Jens Debusschere (Lotto Belisol) köszönte szépen, kihasználta a nagyágyúk bambaságát - Roy Jans (Wanty-Groupe Gobert) és Tom Boonen (Omega Pharma-Quick Step) orra elől happolta el a dicsőséget.
Északabbra a rutinosak - és főleg a Belkine
sek, mindössze Jos van Emden (Belkin) harmadik helyének örülhettek - betliztek szombaton, végül a szezon során kiváló formát mutató Tom Dumoulin (Giant-Shimano) nyakába akasztották az aranyat. Az ekkor második Sebastian Langeveld (Garmin-Sharp) talán nem is gondolta, hogy remek szökésének köszönhetően eggyel feljebb léphet a dobogón, márpedig ő lett a nemzeti bajnok Niki Terpstra (Omega Pharma-Quick Step) és Wesley Kreder (Wanty-Groupe Gobert) előtt.
Nagy-Britanniában változatos, izgalmas ve
rsenyt láthatott a nagyérdemű, no nem az időfutam során, hisz a Tourra nem utazó Bradley Wigginst (Sky) még csak megközelíteni sem tudta a két további medáliás, Geraint Thomas (Sky) és Alex Dowsett (Movistar). Ellenben a "road race-en" volt minden, s természetesen a szökevénycsoportból került ki a bajnok, méghozzá az elmúlt években rendre lemaradó Peter Kennaugh (Sky) személyében, aki mellett csapattársa, Ben Swift, valamint Simon Yates (Orica-GreenEDGE) mosolyoghatott a fotósoknak.
A csúnyán fogalmazva "másodrendű" nemzeteket sem hagyhatjuk ki a felsorolásból. Ott van például Svájc, ahol Fabian Cancellarának (Trek Factory) nem sikerült a dupla, hisz a kronót követően mindössze 14. lett a "vegyülésben", ahonnan a tavalyi ezüstérmes Martin Elmiger (IAM) került ki győztesen. Lengyelországban Michal Kwiatkowski (Omega Pharma-Quick Step) ezúttal a kronó elsőségét hódította el, a "másikat lepasszolta" Bartlomiej Matysiaknak (CCC Polsat). Csehországban egyhangú pontozással ütötte ki a többieket Jan Barta (NetApp-Endura) és Zdenek Stybar (Omega Pharma-Quick Step), utóbbi először viselheti majd a hazai Omegás színeket. Szlovákiában is hasonló volt a helyzet, a tavalyi emlékeket felelevenítve Peter Velits (BMC) és Peter Sagan (Cannondale) uralkodott.
Ausztria nyertese Matthias Brändle (IAM) és Riccardo Zoidl (Trek Factory) lett, Luxemburgban tovább növelték trikóik számát a Trekesek, hisz Laurent Didier meglepetéssikerét a mezőnyversenyen Fränk Schleck követte - itt jegyezzük meg, hogy Andy Schleck a 2011-es, Galibier-n aratott diadala óta a legjobb eredményét produkálta, harmadik lett. A portugáloknál Nelson Oliveira (Lampre-Merida) az időfutamot és a mezőnyversenyt is megnyerte, Norvégiában Reidar Borgersen (Joker) és Tormod Hausken Jacobsen (Oster Hus-Ridley) öltheti magára az ékes mezt, míg Dániában Rasmus Quaade (Trefor-Blue Water) kronó-elsőségét Michael Valgren (Tinkoff-Saxo) pazar szólója követte. A svédeknél Alexander Gingsjö és Michael Olsson (Ringeriks-Kraft), a finneknél a Samuel Pökälä, Jussi Veikkanen (FDJ.fr) kettős tarolt.
Az íreknél a veterén Michael Hutchinson és a fiatal Ryan Mullen (An Post) ért fel a csúcsra, Litvániában Ramunas Navardauskas (Garmin-Sharp), valamint Paulius Siskevicius diadalmaskodott, Lettországban Gatis Smukulis (Katyusa) és Andris Vosekalns (Rietumu-Delfin), Észtországban pedig Gert Joeäär (Cofidis) és Alo Jakin. Keletebbre tartva a fehéroroszoknál Kanstantin Siutsou (Sky) és Yauheni Hutarovich (Ag2r) élte sikeres perceit, az oroszoknál a Katyusa-hegemóniából Anton Vorobyev és Alexander Porsev került ki győztesen, miközben a kazah Astana Daniil Fominykh és Ilya Davidenok párosának gratulálhat. Ne hagyjuk ki a görögöket sem, Polychronis Tzortzakis és Georgios Bouglas új fejezetet nyitott a bajnoki történelemkönyvben.
Áttérve más kontinensekre, ki kell emelni Kanadát, ahol Svein Tuft (Orica-GeenEDGE) nagyszerű duplával növelte amúgy sem csekély gyűjteményét. Japánban Fumiyuki Beppu (Trek Factory) és Junya Sano győzött, Ruandában Valens Ndayisenga "Oliveria magasságába" jutott, Ecuadorban Jose Ragonessi és Byron Guama nyert, míg Izraelben Yoav Bear és Niv Libner diadalmaskodott. A többi országból - így Szlovéniából vagy Romániából - egyelőre nincs teljes képünk, de természetesen a későbbiekben megemlítjük a történteket.
S végül, de nem utolsó sorban említsük meg hazánkat is, ahol - többek között - Fejes Gábor (Bátorfi Agria-KTK) és Rózsa Balázs (Utensilnord) húzhatta magára a nemzeti színű trikót.
Folytatás jövőre...
