WorldTour-visszatekintő 2014: Egyhetesek 2.

A kerékpáros idény érdemi része véget ért. A 2014-es WorldTour-naptár hosszú hónapjai során sok emlékezetes pillanat született, amiket érdemes és jó érzés feleleveníteni. Az idei elitszéria sorozatára visszatekintő összefoglalónk második részében az egyheteseket idézzük újra - nyár elejétől a szezon végéig.

A Tour de France legfőbb felvezetőversenye vaskos meglepetést tartogatott. A Critérium du Dauphiné a nyár első akkordjaként Lyonból rajtolt, s az ASO döntése alapján a mezőny két nehéz szakasszal rögtön belecsapott a lecsóba.

A 10 kilométeres, dombos nyitó időfutamot, majd a Col du Beal hegyi befutóját is Chris Froome nyerte, mindkétszer Alberto Contador lett a második, ezzel egyetemben a kaptató tetején az esztendő egyik kiváló emelkedős finisét láthattuk. Le Teilben Nikias Arndt (Giant-Shimano) sprintelt a leggyorsabban, míg Gapban Yuri Trofimov (Katyusa), La Mure-ban csapattársa, Simon Spilak, Poisy-ban Jan Bakelants (Omega Pharma-Quick Step), Finhaut-Emossonban pedig Lieuwe Westra (Astana) mutatta meg, szökevényként is lehet létezni a pelotonban. Egy etap volt még hátra, Contador időközben átvette a sárgát, de előnye nem rúgott sokra sem Froome-mal, sem a többi üldözővel szemben.

Courchevelben aztán jött a már emlegetett meglepetés. A fél Sky és Froome becsődölt, a Tinkoff és Contador eltaktikázta magát, végül Mikel Nieve (Sky) fitogtatta erejét egy sikerrel. Ennek ellenére nem ő, hanem a tőle mindössze kilenc másodperccel elmaradó Andrew Talansky (Garmin-Sharp) került a figyelem középpontjába. Ugyanis, mint nem sokkal később kiderült, a fiatal amerikai leleményességének és erejének köszönhetően megnyerte a versenyt, méghozzá fél perccel a Contador, Jurgen Van den Broeck (Lotto Belisol) kettős előtt. Froome-nak maradt a zöld trikó, Alessandro de Marchi (Cannondale) lett a hegyi király, Wilco Kelderman (Belkin) a legjobb fiatal, míg az Astana zárt a csapatverseny első helyén. 

Froome vs. Contador a Col du Bealon

Ezzel párhuzamosan, június 14. és 22. között rendezték a 78. Svájci Körversenyt. A Dauphine-hez hasonlóan kronóval indult a viadal, Bellinzonában Tony Martin (Omega Pharma-Quick Step) diadalmaskodott. Másnap hazaért egy szökés, Cameron Meyer (Orica-GreenEDGE) győzött, majd jóformán négy, viszonylag sík etap következett, sorrendben Peter Sagan (Cannondale), Mark Cavendish (Omega Pharma-Quick Step), Sacha Modolo (Lampre-Merida) és Matteo Trentin (Omega Pharma-Quick Step) sikerével. Mivel a worbi egyenkéntin is a sárga trikós Martin győzedelmeskedett, fórját tovább növelte az összetettben.

Azonban a két királyetap még hátravolt. A Verbier tetején ugyanakkor a német masina zseniálisan küzdött, Esteban Chaves (Orica-GreenEDGE) elsőségével egyetemben megtartotta a mezt. A Saas-Fee-i meredeken azonban már nem talált ellenszert a legjobbakon, visszacsúszott egészen az összesítés negyedik helyéig. Rui Costa (Lampre-Merida) szakaszgyőzelmével zsinórban harmadjára nyerte meg a Svájci Kört, míg Mathias Frank (IAM) lett a második, Bauke Mollema (Belkin) a harmadik. A pontversenyben Sagan, a hegyiben Björn Thurau (Europcar), a csapatban pedig a Belkin zárt az élen.

Costa újra tarolt Svájcban

A Tour után nem sokkal, már-már a Vuelta a Espana előfutáraként jött a 71. Lengyel Körverseny, augusztus 3-án Gdanskból rajtolt a peloton. Nem véletlen aposztrofálják káoszversenynek az egyébként közkedvelt lengyel kitérőt, máig emlékezetes a Bydgoszcz előtti óriási vihar, ahol majd' az egész mezőny a földre került. A mezőnyhajrá is hányatott sorsú volt így, ezt használta ki Yauheni Hutarovich (Ag2r). Varsóban a gyorslábúak vonatai eltaktikázták magukat, Petr Vakoc (Omega Pharma-Quick Step) pedig hazaért. A trikót Theo Bos (Belkin), illetőleg Jonas Vangenechten (Lotto Belisol) sikere után is megőrizte, sőt, a Csorba-tónál lévő pódiumceremóniánál is őt szólították mint éllovast - Rafal Majka (Tinkoff-Saxo) ugyanakkor kétséget sem hagyott afelől, hazai pályán ő az úr.

Mindez a Bukowina Tatrzanskán teljesedett ki, felépített előnye pedig még a Kristof Vandewalle (Trek Factory) győzelmével záruló krakkói időfutamon is kitartott - nyolc szekundumnyival diadalmaskodott végül Jon Izagirre (Movistar) előtt. A hegyi összesítést Maciej Paterski (CCC Polsat) nyerte, a pontversenyt Hutarovich, a csapatot a Movistar, míg a legaktívabb versenyző Matthias Krizek (Cannondale) lett.

Ritkán látható vihar pusztított az első szakaszon

Következett a másik "szeszélyparádé", az Eneco Tour. Minden, tényleg minden szakasza rejtegetett magában izgalmas, érdekes pillanatokat, így az első is, itt a sikeresen hajrázó Andrea Guardini (Astana) mintegy ötven méterrel a célvonal előtt előzte be Tom Dumoulint (Giant-Shimano). Vlijmenben szétszakadt a sor, Zdenek Stybar (Omega Pharma-Quick Step) az utolsó kilométeren támadott és végül nem is tudták legyőzni a riválisok. A bredai időfutamon a sors valamicskét visszaadott Dumoulinnek, ám még így is Lars Boom (Belkin) tanyázott a rangsor tetején.

Ardooie-ból nem főleg Nacer Bouhanni (FDJ.fr) elsősége maradt meg leginkább a szurkolókban, hanem Stybar szörnyű bukása és sérülése a célegyenesből. Egy nappal később talán ő nyert volna, talán nem, mindenesetre Greg van Avermaet (BMC) a Geraardsbergenen a legjobbkor támadva ünnepelhetett. Dumoulinre került a trikó, s innen már meg is tartja, gondolták sokan. Tévesen. A Heerlen és Aywaille közötti penzum végéhez közeledve Tim Wellens (Lotto Belisol) lépett el, fórját a finisig egészen ötven másodpercre növelte, a második Boom azonban hét másodperccel később érkezett a kelleténél, a belga pedig magára ölthette a fehéret. Sittard-Geelenben aztán diadalmenetét futotta, Guillaume van Keirsbulck (Omega Pharma-Quick Step) révén ráadásul újabb hazai siker született, természetesen az összetett mellett. Wellens és Boom mellé még a ponttrikós Dumoulin fért be az első háromba, Kenneth Vanbilsen (Topsport Vlaanderen) lett a legaktívabb, a Garmin-Sharp a legegységesebb alakulat. Az utolsó etap krónikájához tartozik a Niki Terpstra-Maarten Wynants-féle balhé, melyek után az Omega Párizs-Roubaix-győztes hollandját ki is zárták az Enecóról.

Végül, de nem utolsó sorban Pekingbe látogatunk, ahol az utolsó Pekingi Körverseny zárta az idei WorldTourt. Jó versenyzőkből és szmogból sem volt hiány, ez nem a Luka Mezgec (Giant-Shimano) sikerével záruló nyitó, sokkal inkább a második szakaszon volt gond. A yanqingi túlzottan rossz levegő miatt lerövidítették az etapot, amelyet így Philippe Gilbert (BMC) nyert - a belga felvette a trikót, amelyet a zárásig le sem vett, persze csak képletesen. Qianjiandianban Tyler Farrar (Garmin-Sharp) idei első, egyben utolsó elsőségét aratta, a Mentougou Miaofeng Mountainen pedig hiába tekert nagyott Daniel Martin (Garmin-Sharp), mindössze megközelíteni tudta Gilbert-t. A 2008-as olimpia stadionja, a Madárfészek árnyékában Sacha Modolo (Lampre-Merida) diadalmaskodott, mégis a tavalyelőtti világbajnoknak szólt a fáma. Második Martin, harmadik és legjobb fiatal Esteban Chaves (Orica-GreenEDGE), ponttrikós Farrar, hegyi király Michal Golas (Omega Pharma-Quick Step). A csapatverseny az Oricáé.

Ezzel pedig vége. Ennyi volt a 2014-es WorldTour-sorozat, s akkor még a háromhetesekről nem is beszéltünk. Jövőre folytatás, még hasonló szisztémával. Aztán jönnek az UCI újításai...

A képek és videók forrása: közösségi média

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus
tuttobici
bikeexpress
samcycling
triumviragos
ekszermeglepetes