Május 16. és 18. között az Emakumeen Gipuzkoako Itzulia baszk női többnaposon szerepeltünk a Bizkaia-Durango csapatával. Elhoztuk az összetett győzelmet, a hegyi ponttrikót és a prológon saját magamnak is sikerült begyűjtenem egy 8. helyet.
16-án Bergara városában egy 2 km-es prológgal kezdődött a verseny. Ugyan nem erősségem ez a versenyszám, ráadásul semmilyen időfutam felszerelésem sem volt. Ilyen rövid, szinte sprintszámban azonban bármi történhet, úgyhogy abszolút optimistán álltam az első szakaszhoz. Pláne, hogy éles kanyarokkal, szűk utcákkal volt teli ez a 2 km, a város centrumában. A prológot csapattársam, sokszoros spanyol pályabajnok Leire Olaberria nyerte, 2:23:59-es idővel, 50 km/h-s átlag felett, 2 másodperccel megelőzve a Lointek versenyzőjét, Alicia Gonzales-t. Én 2:35:30-as időt futottam, ami a 8. helyre volt elég. Nem vagyok elégedett, de a hibáimból tanulhatok és legközelebb talán majd jobb is lehet. Leire felvette az összetett elsőségért járó megkülönböztető rózsaszín trikót.
Másnap 95 km-es kissé dombos, nyitott, szeles, de zömében sík szakasz következett Tolosa körül. Nagyon fontos volt nekem ezen a versenyen, ahol az összes tagja a vezetőségnek jelen volt, hogy bizonyítsam 100%-ban utasításokat betartó csapatversenyző vagyok. Azt a taktikát kaptuk, hogy aznap kizárólag a mezőny kontrollálása a feladatunk, Leire védelme. Mi magunk egyáltalán ne támadjunk, mezőnysprintre hozzuk be a befutót. Nem volt könnyű dolgunk Dorleta-val (a csapat egyik legerősebb versenyzője, hegymenője hozzám hasonlóan, és a legközelebbi barátom). Mivel nagyon hasonlítunk és sokan összekevernek minket, én jól látható narancsszínű zoknit viseltem a versenyszakaszokon. Többnyire csak egymásra számíthattunk, felváltva mentünk az összes akcióra és dolgoztuk le a különbségeket egy-egy erősebb elmenés esetén. Másik 3 csapattársunk -19-20 éves ifjú versenyzők-, az első nagy versenyükön szerepeltek, így érthetően inkább magukért mentek, örültek, hogy egyáltalán ott lehetnek a mezőnyben, de azért néha a peloton elejére jöttek. Szóval Dorletával „rangidős” versenyzőkként 100%-ban feláldoztuk magunkat Leire-ért, nem érdekelt minket a végeredményünk. Leire végül 2.-ként érkezett Belen Lopez (Lointek) mögött, 3 mp hátránnyal, így volt eredménye a sok munkáknak, mert nálunk maradt az összetett elsőség. Én a 12. helyen futottam be 23 másodperc hátránnyal.
A 3. szakasz már több, hosszabb, meredekebb emelkedőt tartogatott, így számba kellett venni több eshetőséget is vasárnap reggel. A kérdés az volt, hogy abban az esetben, ha Leire-nek komoly problémái lesznek a hegyeken, Dorleta vagy én menjünk a győzelemért, hisz mindketten csak 30 másodperccel voltunk elmaradva összetettben. A menedzsment szerényen jelezte, hogy ők szívesebben látnának baszk versenyzőt a pódiumon ezen a tradicionálisan fontos hazai versenyükön, amit természetesen megértettem és elfogadtam. Így mikor a verseny elején Dorleta elmenésbe került egy összetett szempontjából nem veszélyes Lointek versenyzővel, maradtam Leire mellett. Sajnos az egyik hosszabb hegymenet aljában egy éles kanyarban egy versenyző fennakadt a hátsó kerekemen. Én szerencsére nem estem el, de a kormánya beszorult a küllőim közé, úgyhogy feltartott egy kis ideig. Épp menés volt úgyhogy nagyon nehéz volt visszaérnem a mezőnyre, legalább 5 km-t tettem meg teljes erőbedobással küzdeve, mire utolértem őket, de szerencse hogy ennek nagy része meredekebb felfele volt, ami nekem nagy erősségem. Amúgy is kérte edzőm, mutassam meg Spanyolországban, ha van lehetőségem, hogy mi is az igazi erősségem… hát nem épp így terveztem, de fő, hogy sikerült. Mikor visszaértem alig fújtam ki magam máris támadott az egyik összetett szempontjából veszélyes versenyző. Ismét csak rám számíthatott Leire, jó pár km-be beletelt hogy megfogjam a szökevényt. Ezalatt utolértük Dorletáék elmenését is. Természetesen ekkor elindult az újabb lószparádé, eredménye végre egy számunkra megfelelő nagyobb elmenés lett, elöl volt tőlünk Leire, Dorleta, Lierni, sok Lointek és portugál versenyzővel karöltve. Leire megnyerte a szakaszt és egyben az összetettet is, Dorleta pedig a hegyi trikót. Én a 18. helyen futottam be 2 és fél perc hátránnyal, így az összetettet 16. helyén zártam.
Vasárnap már Belgiumban, a PROSPERPOLDER-KIELDRECHT versenyen indulok. Szép hetet mindenkinek!
