A már említett lengyelországi esős versenyt követően, a csehországi megmérettetésen sem volt jobb a helyzet. Szakadó eső és 5 fok körüli hőmérsékletben vágtunk neki az aznapi 190 kilométeres penzumnak. Az útvonalat szinte teljesen síkon jelölték ki, de a brutális nagy szél olyan érzést okozott, mintha rengeteget mentünk volna hegyre. Ezen a napon rettentően oda kellett figyelni a helyezkedésre, én szinte végig az első 10-20 versenyző között mozogtam. Fele táv környékén kialakult egy nagy elmenés, melyben én is jelen voltam. Az erős oldalszélben nagyon nehezen lehetett haladni, akadtak problémáim. Aminek viszont nagyon örültem, hogy az eső végre elállt, már csak az esőkabát levétele okozott némi gondot, úgy, hogy ne essek el.
Nagyjából 20 kilométerrel később felért ránk egy másik csoport, mellyel két csapattársam érkezett, örültem neki. Egy kisebb szusszanás után ismét elléptem 6 másik versenyzőtársammal, ekkor már sokkal jobb állapotban tekertem. Remekül összedolgozva haladtunk a cél felé. Az 10 kilométeres kapunál már csak 40 másodperc körül mozgott az előnyünk, 6 kilométerre a céltól felért ránk egy kis sor, melyben sok friss ember tekert. Sajnos a sprintre már eléggé elkészültem az erőmmel, így végül a 11. helyen értem célba.
Nagyon kemény napot tudtunk le, de örülök, hogy a rossz idő ellenére is ilyen jól sikerült.
A csütörtöki napon Szlovákia következett. A rajtra igen korán, reggel fél 10-kor került sor. A változatosság kedvéért szakadó esőben, hidegben és hatalmas szélben vágtunk neki a 147 kilométernek. Az éles rajtot követően a lengyel Mexller csapata azonnal elkezdett szélezni, aminek meg is lett az eredménye, hiszen a mezőny darabokra szakadt. Én továbbra is folytattam a jól bevált taktikám, elől az első 20-ban!
Ezen a szakaszon két hosszabb emelkedő is várt ránk. Az elsőn, ami a 73. kilométernél kezdődött, a csapattársam Jan diktált nagy iramot és szét is szakadt a sor. Jan után én támadtam, sikerült is ellépnem 3 másik versenyzővel, de mivel nem volt olyan túl hosszú a mászás, hogy eléggé eltávolodjunk, így a lejtmenetben befogtak bennünket. A második hegy 110 kili körül jött, itt én húztam a mezőnyt és Jan támadott sikeresen. Remekül el tudott lépni 6-7 társával együtt, de a Mexller legénysége 20 kilométerre a céltól bedarálta őket. Ekkor sem volt megállás, és a csapatomból Andi indult meg. Ennek végre meglett az eredménye, és ha nem is sokkal, de Andi megszerezte a 3. helyet, Jan pedig 8. lett. Én a mezőnyben gurultam be.
Elérkezett a V4 utolsó állomása, ezúttal Magyarország került sorra. A rajtra Győr városában gyülekeztünk, végre száraz időben. Több magyar alakulat is rajthoz állt ezen a napon, a Mugenrace és a magyar válogatott, köztük a Norvégiában tekerő Lovassy Krisztiánnal. A rajt után azonnal hatalmas tempóra kapcsoltunk, ez köszönhető volt az óriási hátszélnek is. Folyamatosan mentek az akciók, de egy ideig nem tudott senki sem ellépni. Én szuper állapotban éreztem magamat, a csapatból én lettem kijelölve első számú embernek. A sokadik támadás sikeresnek bizonyult, ami nekünk sem volt rossz, hiszen a csapatból ott tekert Marek is. A mezőny hatalmas tempóban próbálta befogni a szökevényeket, ami nem igazán sikerült, Visegrádra érve már 2 perc körül mozgott az előnyük. Visegrádon 3 és fél kört kellett abszolválnunk, ami azt jelentette, hogy négyszer másztuk meg a Fellegvárba vezető emelkedőt. Az első mászás előtt kaptam egy első kerék defektet, csapattársam Dejan azonnal megállt, és átadta a sajátját. Hamar sikerült visszazárkóznom és továbbra is szuperül ment minden. Az élcsoportból leszakadó embereket folyamatosan értük utol, de Marek továbbra is a spiccen tekert. A második lejtmenetben ismét defektet kaptam, ezúttal hátra. Most Andi állt meg hozzám és adta át a kerekét. A harmadik hegy aljáig sikerült visszazárkóznom a mezőnyre, de sajnos az előzőekben eltervezett támadást nem tudtam kivitelezni, mert azért kivett belőlem a felérés. Az utolsó mászás következett, Kenyeres Ábel támadott és sikerült is kissé eltávolodnia, majd én is megindultam és felértem Ábelre. Mondtam neki, hogy jöjjön, be is állt, és együtt haladtunk, de sajnos 400 méterre a céltól befogtak bennünket. Így végül 23-ként értem célba, de a lényeg az, hogy Marek 3. lett.
A magyarok közül Ábel és Rózsa Balázs is remekül teljesített, ezúton is köszönöm Balázsnak a támogatását.
Az én csapaton szuperül dolgozott egész héten, 100%-os munkát végzett mindenki és sokszor feláldozta saját egyéni érdekeit a másikért. Azt hiszem, hogy így működik egy igazi csapat, így lehet előre haladni és eredményeket elérni.
Ennek a szuper hétnek köszönhetően az is biztossá vált, hogy az Amplatz BMC is résztvevője lesz a július 6-án rajtoló 2.HC-s osztrák körversenynek! Tehát aki teheti az jöjjön szurkolni július 6.-13. között Ausztriába.
És még egy dolog a szombati nappal kapcsolatban. Szeretném megköszönni mindenkinek a biztatását, jó volt hallani a magyar szavakat az út mellől. Jó érzés volt, hogy kedves feleségem és szüleim is ott lehettek a helyszínen, ritka az ilyen alkalom.
Most hétvégén Csehországban fogok rajthoz állni, június 1-én egy osztrák UCI 1.2-es következik, majd a Szlovák Körverseny.
További szép hetet kívánok mindenkinek!
Kuszti
