A mai nap folyamán immár 113. alkalommal rendezték a kerékpársport egyik legnagyobb ünnepét, a Párizs-Roubaix-t. A Compiégne és Roubaix közötti, 253 kilométeres Észak Pokla a maga 27 macskaköves szektorával, keskeny útjaival, fanatikus szurkolóival, szeszélyes időjárásával és miliőjével a kerékpáros tavasz egyik, ha nem a legnagyobb és legnehezebb viadala - pont ezért volt kiszámíthatatlan előzetesen, ki is írhatja be magát a nagy könyvbe és ki viheti haza az egy darabnyi, rendkívül értékes kődarabkát.
10 óra 40 perckor napos időben vágott neki a peloton a versenynek, szerencsére az időjárás egész nap kegyes arcát mutatta. Mint ahogy az általában lenni szokott, igen későn alakult ki a megfelelő szökevénycsoport, mindez az első óra hatalmas, 50,4 km/h-s átlagának is betudható. Mindenesetre kilencen - Sean de Bie (Lotto-Soudal), Gregory Rast (Trek Factory), Adam Blythe (Orica-GreenEDGE), Alexis Gougeard (Ag2r), Aleksejs Saramotins (IAM), Pierre-Luc Perichon (Bretagne-Séche), Tim Declercq (Topsport Vlaanderen), Frederik Backaert (Wanty-Groupe Gobert) és Ralf Matzka (Bora Argon 18) - könnyedén léptek el aztán, maximális előnyük helyenként a tíz percet súrolta.
Már az első rázatós szektoroknál kialakult a helyzet a mezőnyön belül, az élen az Etixx-QuickStep, a Sky és a Katyusa emberei váltogatták egymást és diktálták a magas iramot. Sajnos korán jött az első nagyobb bukás is, ezzel együtt az első favorit kiszállása, Stijn Devoldernek (Trek Factory) a Quievy négycsillagos szektora előtt ért véget a pokol. Sorozatosan történtek a kisebb-nagyobb megakadások, perecek, mechanikai gondok, az elmenés tagjait sem kímélte Fortuna.
Az Arenberg jellegzetes erdős, irtózatosan nehéz szakaszán viszonylag könnyedén átértek a kerekesek, egyedül a Skynak akadtak viszontagságai az utolsó versenyén szereplő Bradley Wiggins és Geraint Thomas "jóvoltából" - utóbbi nem sokkal később bukott is, így minden esélye elszállt egy jó eredmény eléréséhez. Sokkal nagyobb ijedelem tört ki a pávét követően, amikor is a peloton egy vasúti sínen haladt át - egyszer csak lecsapódott a sorompó, többen átkecmeregtek valahogy, mindössze néhány másodperccel a TGV villámgyors járatának megérkezése előtt. Szerencsére nem történt tragédia, ámbár ennek az ügynek még lesz folytatása a következőkben.
Az élet mindenesetre nem állt meg, az élboly fórja egyre fogyott, hátul többen támadásra szánták fejüket, viszonylag sikertelenül. Mintegy hetven kilométerrel a vége előtt az Etixx négyfős sora nyomta meg a tempót, az erős oldalszélben több részre szakadt a sor, egyre kevesebben bírták el a Roubaix valódi arcát. Az Orchies-t követően (ekkor mintegy 58 kilométer volt hátra, a szökevények két és fél minutummal vezettek) Filippo Pozzato (Lampre-Merida) Meridája kapott defektet, majd a káosz-szerű helyzet a következő, 11-es jelzésű részen sem javult, Ian Stannard (Sky) kisebb attakjával párhuzamosan többen a szélesnek nem éppen nevezhető út melletti füvön kötöttek ki.
A mintegy 40 fősre redukált, többnyire André Greipel (Lotto-Soudal) vezette bolyból Stijn Vandenbergh (Etixx-QuickStep) lószával indult a nagybetűs verseny. Az erős belga a 9-es szektor előtt hagyta ott a többieket és eredt az erejével elkészülni látszó éllovasok után. A többiek is érezték a kaotikus, viadal adta veszélyeket (Arnaud Demare (FDJ) esélyei egy kényszerű kerékcserével szálltak el, nem is beszélve a Vandenbergh után eredő Lars Ytting Bakról (Lotto-Soudal), aki egyszerűen kidőlt a nézők közé), és Wiggins vezetésével egy újabb üldözőcsoport alakult.
Noha úgy tűnt, az erős négyes (Wiggins és Vandenbergh mellett Jens Debusschere (Lotto-Soudal) és Zdenek Stybar (Etixx-QuickStep) is idekeveredett), sikerült utolérni őket. Mintegy tizenöten maradtak a legerősebbek közül, ők még a Camphin-en-Pevéle előtt megfogták a nap eleji elmenést.
Az említett, olykor sorsdöntő ötcsillagos rázatón Jürgen Roelandts (Lotto-Soudal) és Borut Bozic (Astana) lépett meg, majd előbbi egyedül menekült tovább a favoritok szétrázott karavánja elől - a Carrefour de l'Arbre azonban őt is megfosztotta a siker lehetőségétől, mint az esztendők során oly sokakat.
12 kilométerre a velodrome-tól Greg van Avermaet (BMC), Yves Lampaert (Etixx-QuickStep) és John Degenkolb (Giant-Alpecin) hagyta ott a Peter Sagan-féle élcsoportot, s ez a támadás gyakorlatilag megpecsételte a végjáték sorsát. A trió fél percre lépett el, majd összedolgozásuk hiányában négyen - Martin Elmiger (IAM), Stybar, Lars Boom (Astana) és Jens Keukeleire (Orica-GreenEDGE) - zárkóztak fel hozzájuk (a sors fintora, hogy Sagan a lehető legjobb pillanatban kapott defektet, és nem tudott visszaérni).
Ők heten együtt értek be a roubaix-i körpályára, azaz realizálódott, hogy csak és kizárólag közülük kerülhet ki az idei bajnok. Stybar indított a csengőszó után a hajrát, ám az utolsó kanyarban a viadal során végig magabiztosan és erősen teljesítő Degenkolb kilőtt, és a Milánó-Sanremót követően ezúttal sem hagyott kétséget afelől, hogy kit ünnepelhetnek a pódiumon. Az élete formájában tekerő 26 éves német mögött Stybar lett a második, míg van Avermaet egy újabb dobogós eredménnyel gazdagodva a harmadik; három elégedett kerekesnek volt jelenése a velodrome közepén a díjátadón, közülük is Degenkolb az, aki valószínűleg örökre megjegyzi magának a mai napot: ő viheti haza a 113. macskakövet.
Érdemes megemlíteni, hogy Alexander Kristoff (Katyusa) csalódást keltve tizedik, Sagan végül huszonharmadik lett, míg Bradley Wiggins számára sem sikerült a szép búcsú, a 18. helynél többet is kihozhatott volna az idei Párizs-Roubaix-ből. Mindenesetre egy szép karierrel a háta mögött igazolhat saját csapatához...
A kép forrása: közösségi média
