A szokásokhoz híven ezúttal is az Amstel Gold Race kezdte az ardenneki triót. A kerékpárosszezon nagy pillanatának számító dombos egynaposok Hollandiában és Belgiumban egyaránt hatalmas népszerűségnek örülnek, ezúttal húsvétvasárnap is több ezren kíváncsi néző látogatott ki a 2012-es világbajnokság emlékezetes útjai mellé. A 49. kiírás során Maastricht és Valkenburg között a 24 csapat 192 versenyzőjére tavalyhoz hasonlóan 251 kilométer és 34 kisebb-nagyobb emelkedő várt, köztük a híres Cauberggel, amely most is döntő létfontossággal bírt az eredmény szempontjából. Remek viadalt láthattunk.
Napos időben, 17 °C-ban startolt a mezőny, s az esélyes csapatok ilyenkor jellemző taktikája hamar meg is látszott, hisz a szökevénycsoportba néhányan előreküldték egy-egy versenyzőjüket. Több támadást követően végül tizenegyen léptek el, név szerint Pim Ligthart (Lotto Belisol), Pirmin Lang (IAM), Alexey Lutsenko (Astana), Nicola Boem (Bardiani CSF), James Vanlandschoot (Wanty-Groupe Gobert), Manuel Belletti (Androni Venezuela), Preben Van Hecke (Topsport Vlaanderen), Matej Mohoric (Cannondale), Christophe Riblon (Ag2r), Jaroslaw Marycz (CCC Polsat) és Rory Sutherland (Tinkoff-Saxo) kezdhette meg jókora előnnyel az első kaptatókat.
A különbség a Cauberg első megmászásánál 15 percnél járt, ez volt az elmenés legnagyobb fórja a pelotonnal szemben, ahol a BMC dolgozott teljes létszámmal, valamint besegített a Movistar, az Omega Pharma-Quick Step és a Katyusa is. A nyugalmas helyzetet a Schweibergen egy bukás szakította meg, amely komoly következményekkel járt. Nicki Sorensen (Tinkoff-Saxo) mellett ugyanis előbb az egyik fő esélyesnek számító, nagyon készülő Joaquim Rodriguez (Katyusa), majd nem sokkal később Andy Schleck (Trek Factory) is feladni kényszerült a versenyt. A spanyolt mellkasi fájdalmakra panaszkodva szállították kórházba, míg a formáját kereső luxemburgi a térdét ütötte meg.
Az első három óra átlaga 40,3 km/h-t mutatott, a differencia csökkenését - 100 kilométernél nyolc minutumot mért a jelző - újabb visszalépések (Thomas Dekker (Garmin-Sharp), Arnaud Courteille (FDJ.fr) és Aleksejs Saramotins (IAM) övezték, miközben az élen Lang defekt következtében kényszerült egyéni zárkózásra, hasonlóan a mezőny egyik feléhez, amely David Tanner (Tinkoff-Saxo) és Geraint Thomas (Sky) perece után szakadt pár pillanatra ketté. A problémák sorában defekttel Bauke Mollema (Belkin) következett, míg a feladók táborát Dan Martin (Garmin-Sharp) és Haimar Zubeldia (Trek Factory) erősítette tovább.
Jesús Herrada (Movistar) és Michael Schär (BMC) iramdiktálása sokakat megrogyasztott, a méterek fogyásával a mezőny is rostálódni kezdett, az esélyesk pedig elkezdték a helyezkedést a nehéz, érdemi részekre. 50 kilométerrel a vége előtt három és fél perc maradt a szökésnek, ahol a Valkenburgról szép emlékeket őrző U23-as világbajnok Mohoric vállalt a legtöbbet. Néhány perccel később az utoléréstől menekülve megindultak a támadások, Boem lószolt a Gulpenerbergen, mindössze Van Hecke és Riblon tudta tartani "normálisan" vele a lépést. Hátul sem késlekedtek sokáig, Tony Martin (Omega Pharma-Quick Step) hátramaradt, majd a Kruisberg tetején Thomas Voeckler (Europcar) indult. Társakra is talált Zdenek Stybar (Omega Pharma-Quick Step), Jakob Fuglsang (Astana), Pieter Weening (Orica-GreenEDGE), Tim Wellens (Lotto Belisol) és Greg van Avermaet (BMC) személyében. Hamar kicsinyke, de stabil előnyt alakítottak ki, bedarálták a leszakadó szökevényeket, két minutumra közelítették meg az éllovasokat.
A Keutenberg 22%-os részei felbolygatták az életet. Boem megadta magát, Voeckleréktől versenyzők szakadtak le, majd pedig újabb versenyzők zárkóztak fel, a helyzet pillanatról pillanatra változott. Voeckler, Fuglsang, Van Avermaet, Weening, Wellens, Boem, Paul Martens (Belkin), Björn Leukemans (Wanty-Groupe Gobert) és Alexander Kolobnev (Katyusa) hamar fél percre lépett meg a Vincenzo Nibali (Astana) által is bepróbált Garmin-Sharp-vezette negyvenfős pelotonból. A Cauberg utolsó előtti megmászásakor (mintegy 20 kilométerrel a vége előtt) Riblon és Van Hecke párosának bő másfél perce maradt az esélyesekkel, még kevesebb az üldözőkkel szemben.
A Geulhemmerberget követően Voeckleréket megfogták, mindössze Fuglsang és van Avermaet tudott még egy kicsit kipréselni magából. A tíz kilométeres kapunál eggyéolvadtak a hatalmasat küzdő Riblonékkal, ám a Bemelerberg kezdete az ő végállomásukat is jelentette. Természetesen egyből jötek az újabb attakok, Daniel Moreno (Katyusa) indított, ám ellépnie nem sikerült. Az élre az Orica-GreenEDGE állt, jöhetett az ötvenfős végjáték.
A Cauberg kezdetén Samuel Sanchez (BMC) indított, villámgyorsan a legerősebbek maradtak. Ez csak a felvezetése volt azonban csapattársa, Philippe Gilbert akciójának, aki úgy, mint a világbajnoki címe idején, ezúttal is a legjobbkor lódult meg. Hiába üldözték őt a legerősebb riválisok - mint Simon Gerrans (Orica-GreenEDGE), Michal Kwiatkowski (Omega Pharma-Quick Step) és Alejandro Valverde (Movistar) -, hiába nézelődött hátra, nem tudták őt utolérni: harmadszor nyerte az Amstel Gold Race-t! A második helyet kisebb meglepetésre Jelle Vanendert (Lotto Belisol) szerezte meg, míg a harmadik egy kisebb sprintet követően Simon Gerrans (Orica-GreenEDGE) lett.
Top 5:
1. Philippe Gilbert (BMC)
2. Jelle Vanendert (Lotto-Belisol)
3. Simon Gerrans (Orica-GreenEDGE)
4. Alejandro Valverde (Movistar)
5. Michal Kwiatkowski (Omega Pharma-Quick Step)
