A második pihenőnap előtt Bourg-de-Péage és Gap között egy, a korábbi évekből már jól ismert szakasszal folytatódott a 102. Tour de France. A kerekesekre a 201 kilométeres penzum során két 2. kategóriás emelkedő várt, a Col de Manse ráadásul tíz kilométerrel a cél előtt. Ez az az etap a híres, az említett kaptató utáni lejtmenettel, ahol mindig történik valami érdekes, gondolunk itt Joséba Beloki 2003-as bukásár, Andy Schleck 2011-es idővesztésére vagy a 2013-as támadásokra.
Ezúttal azonban máshogy épült fel a verseny karakterisztikája. Az elmúlt napokhoz hasonlóan a mezőny (amelyből a várandós feleségéhez hazatérő Greg van Avermaet és a szintén visszalépő Pete Kennaugh hiányzott) majd' egyötöde gondolta úgy, érdemes megpróbálni a szökést. Ennek megfelelően a 30 C°-ban, több támadást követően huszonhárman ragadtak elöl, a teljesség igénye nélkül Andriy Grivko (Astana), Christophe Riblon (Ag2r), Thomas de Gendt, Adam Hansen (Lotto-Soudal), Simon Geschke (Giant-Alpecin), Marco Haller (Katyusa), Markel Irizar, Bob Jungels (Trek Factory), Nelson Oliveira, Ruben Plaza Molina (Lampre-Merida), Dani Navarro, Luis Angel Mate (Cofidis), Imanol Erviti (Movistar), Michal Golas, Matteo Trentin (Etixx-QuickStep), Thomas Voeckler (Europcar), Jarlinson Pantano (IAM), Pierrick Fedrigo, Pierre-Luc Perichon (Bretagne-Séché), Edvald Boasson Hagen, Serge Pauwels és Daniel Teklehaimanot (MTN-Qhubeka) alkotta az elmenést. Na meg persze ki ne hagyjuk Peter Sagant! A Tinkoff-Saxo szlovák zsenije zsinórban harmadjára szökött, és ezúttal is elérte célját, azaz a részhajrát megnyerve növelte előnyét a pontversenyben.
A kezdeti hatalmas tempóval (50 km/h fölötti átlag eleinte) gyakorlatilag eldőlt, hogy ezúttal is hazaérnek a lószolók, a "nagyok" a Team Sky vezetésével legalábbis egyértelműsítették, ma amerikázás lesz. Minden szem a nehezen összérő, ám annál jobban dolgozó élbolyra szegeződhetett (a Col de Cabre-t egyébiránt Pauwels nyerte, a lejtmenetben Sagan vitézkedett), mely egészen az utolsó 50 kilométerig egyben haladt.
Ekkor Hansen és Haller hagyta ott az ellenfeleket, s épített föl egy szűk perces fórt. A duó egészen a Col de Manse kezdetéig kiválóan tempózott, a meredeken azonban megtört a harmónia, és indulhatott az igazi küzdelem a szakaszgyőzelemért.
Geschke, Sagan és Riblon rántotta meg a sort, az első akciót azonban Plaza indította. A 35 éves spanyolra nem figyeltek igazán, remek iramot diktálva csorgott el a későn észlelő, egyre rostálódó csoporttól. A tetőre mintegy 55 másodperccel korábban ért föl, mint Saganék, akik jóformán reménytelenül üldözték őt.
Plaza a downhillre sem fogyott el, és előnyéből jókora adagot megőrizve életében először diadalmaskodott a Touron. A második helyre - minő meglepetés - a lefelé hatalmasat tekerő Sagan érkezett, aki fenomenális, már-már emberfeletti teljesítményével gyakorlatilag bebiztosította újabb zöld trikóját, a harmadik Pantano lett.
Zajlott az élet eközben a mintegy tizennyolc minutumra érkező pelotonban is, a záró falon az esélyesek különítménye maradt az élre, majd Vincenzo Nibali (Astana) attakolt. Az olasznak sikerült is hoznia néhány szekundumot Chris Froome-ékon (Sky). Érdemes megemlíteni a lejtmenetben történt legérdekesebb incidenst, amikor is Warren Barguil (Giant-Alpecin) nézett el egy kanyart és lökte ki Geraint Thomast - a brit kerekes lefejelt egy villanyoszlopot és a fák között kötött ki. Végül Wout Poels segítségével, hátránnyal érkezett kapitányáékhoz képest. Veszélyes jelenet volt, szó mi szó.
A sárga trikó továbbra is Froome-on feszül, a zöld Sagané, a hegyi összetettben szintén Froome áll az élen, az U25-öt Quintana vezeti, míg a csapatversenyben a Movistar az első. Holnap szünnap, majd Digne-Les-Bains és a Pra-Loup 2. kategóriás, 1620 méteren húzódó csúcsa között egy 161 kilométeres etap következik, az említett kaptató előtt két 3., egy 2. és egy 1. kategóriás heggyel. Jön tehát az Alpok...
A kép forrása: közösségi média
