Kezdjük a gyökerektől. Hogyan és miképp kerültél kapcsolatba a kerékpársporttal?
- A kerékpározás előtt kipróbáltam a karatét, a kézilabdát és természetesen a focit. De már ezekben az időkben is jártam bringázgatni édesapámmal, mivel ő 15 évig versenyszerűen űzte ezt a sportágat. Nagy valószínűséggel az én szenvedélyem is innen jött, ami már 19 éve rendületlenül tart is. Először, 1993 szeptemberében kerültem el egy igazi egyesületbe, a Központi Sport Iskolába. Az első edzőm, Hazai György (Gyuri bá) volt, akivel a mai napig baráti kapcsolatban vagyunk.
Melyek azok az eredmények, amelyekre kifejezetten büszke vagy?
- Ha az idei évre gondolsz, akkor talán amire a legbüszkébb vagyok az a Szebeni Körvesenyen elért összetettbeli 4. helyezésem. Még soha nem sikerült ilyen rangos megmérettetésen (2.1-es) ennyire közel kerülnöm a dobogóhoz. Már az első nap sem sikerült olyan rosszul, de a második szakaszon megszerzett 5. helyemmel igazán boldog voltam. Ezek után következhetett az utolsó nap - dupla szakasszal - ahol a reggeli időfutamon 8. lettem. Aki akkor előttem állt összetettben, azt mind megelőztem a kronón, - köztük Rebellint is - szerintem soha nem mentem még ilyen jót ebben a versenyszámban.
De nagyon elégedett vagyok a Belgrad-Cacak 2. helyezésemmel is. Hárman érkeztünk a célba, két Adriás sráccal, Tomas Noséval és Matej Mugerlivel. Az utolsó 40 kilométert így tettük meg együtt, brutális sebességgel közlekedtünk.
Persze ezek mellett mindig nagy öröm az olasz egyes kategóriás versenyeken megjönni a spiccen. Gondolok itt például az év eleji GP Camaiore-ra, ahol 16. lettem, itt Sagan győzött, vagy a Coppi e Bartali első napjára, ahol 11. lettem, az egyik legkeményebb hegyi befutón pedig a 23. pozícióban érkeztem. A Giro di Toscanán 15-ödikként végeztem. Sajnos ami eddig idén még nem jött össze, az a győzelem - UCI versenyen - azért ez még nagyon hiányzik.
De azt hiszem, hogy az egész idei évem elég jól sikerült, rengeteg top 10-es és 20-as helyezéssel. Ez természetesen nem csak az én érdemem, hiszen a komplett csapat keményen dolgozott a szezonban, hogy elérjem/elérjük ezeket. Ha nem lett volna ilyen remek egység, kemény munka, akkor most nem lenne miről írnom, hiszen akkor nem lenne most csapat VB és egyéni sem. De hála Istennek van és most már azt hiszem, hogy sokadszor, ismét kiharcoltuk a részvételi jogot.
Ez persze nem csak a versenyzőknek köszönhető, hanem a személyzetnek is, Ferinek, Macinak, Fabiónak, Morenonak, Gininek, Iminek… Hiszen ha ők nincsenek, akkor nincs semmi! És természetesen az olasz szponzoroknak, elsősorban az Utensilnordnak vagy a romániai Tordai Cosmetics-nek. Ezek mellett még jó páran segédkeztek a csapat körül, őket most nem emelném ki külön, de ezúton is köszönjük nekik.
Milyen érzéssel tölt el az, hogy a kerékpározás szívében, Toszkánában részt vehetsz a Világbajnokságon?
- Biztos vagyok benne, hogy az elmúlt évek egyik legtöbb nézői számát könyvelhetjük majd el az idei VB-n. Olyanokat hallottam, hogy több millióan lesznek az út szélén, és akkor a TV-nézőkről még nem is beszéltünk. Ami számomra még nagyobb öröm és extra motiváció, hogy ott lesz a helyszínen kedves Feleségem és szüleim is. Sok barát, ismerős jelezte részvételét, és gondolom, hogy rengetegen vannak, akikről még nem tudok. Így azt hiszem, hogy remek érzés lesz Firenzében körözni. Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy én képviselhetem hazánkat az Elit kategóriában. Már jó pár Világbajnokságon sikerült részt vennem, mindegyiknek megvolt a maga varázsa, ennek is biztosan meglesz, hiszen azért mégis csak Olaszország ad otthont a világ legnagyobb kerékpáros eseményének. Izgatottan várom e hét vasárnapját.
Milyen eredményre számítasz, mi az amivel minimális szinten elégedett lennél?
- Merjünk nagyot álmodni, én azt mondom, hogy szeretnék az első 10-ben végezni. Gondolom, hogy most sok mindenki felhördül, mosolyog, de nem baj, nekem van egy célom és küzdeni fogok érte. De a legeslegfontosabb az, hogy mindent kiadjak magamból, úgy száljak le a kerékpárról, hogy mindent megtettem, ami bennem volt, ami tőlem telt, az eredménytől függetlenül, a többi úgysem rajtam múlik. Mendrisióban (2009) teljesen elkészültem, egy picit sem tudtam volna jobban menni. Ott nem engedték, hogy teljesítsem az utolsó kört, de 220 kilométert szökésben töltöttem, ami akkor mindennél fontosabb volt és elégedetten szálltam le a kerékpárról. Az idei évben nem a szökésre fogok menni, szeretnék szuper eredményt elérni, ezért próbálok csak a mezőnyben helyezkedni és minél frissebben érkezni a végjátékra. Szeretném élvezni az előttem álló 272 kilométer minden pillanatát és a legjobb tudásom szerint versenyezni. Van egy nagyon jó mondat: "Az út az, ami boldoggá tesz, nem a végcél."
További szép hetet kívánok mindenkinek!
Kuszti
Fotó: Utensilnord
