Kérlek mesélj egy kicsit a gyermekkorodról. Miképp kerültél kapcsolatba a kerékpársporttal?
- A pályafutásom elején hosszútávfutó szettem volna lenni követvén édesapámat. De ezt akkor gyerekként nagyon unalmasnak tartottam. Ekkor jött a kerékpározás ötlete, hiszen azt mindig is szerettem úgymond lakótelepi szinten. Sportolni akartam, így a szüleim elvittek Hazai Gyurihoz a KSI-be. Lényegében így kezdődött a kerékpáros pályafutásom.
Hogyan jött a lehetősége annak, hogy kikerülj Olaszországba?
-1995-ben a Kolumbiai Világbajnokságon figyelt fel rám a későbbi olasz barátom, aki aztán a menedzserem lett. Külföldi pályafutásomat az Ő csapatában kezdtem meg.
Mely az a verseny, amelyre mind a mai napig szívesen emlékszel vissza?
- Örökké emlékezetes marad a híres Milano-Tortona győzelmem. De szívesen emlékszem az országúti bajnoki győzelmemre is, valamint a Stubán Ferinél töltött évek is maradandóak.
Hogyan értékelnéd összességében a profi pályafutásod?
- Nyílván az elvárások magammal szemben nagyobbak voltak, mint amit véghez tudtam vinni. Ezért korábban kicsit negatívan értékeltem mindezt, de az idő és az emlékek megszépítik a dolgokat.
Ha visszautazhatnánk az időben, akkor lenne-e olyan dolog, amit a pályafutásodban másképpen csinálnál?
- Az biztos hogy csak pár évvel később állnék profinak. Szerintem túl korán szerződtem a Selle-Itáliahoz. Véleményem szerint még nem voltam megérve a feladatra. Pár eltöltött év a profi státusz előszobájában (elit-U23) mindenféleképpen jót tett volna. De akkor az volt az álmom, hogy profi lehessek.
Mivel foglalatoskodsz ma, hogyan telnek a civil hétköznapok?
- A szüleimmel közösen üzemeltetünk egy vendégházat, ezen felül van egy bográcsokkal, kerti grillezéssel, sütéssel-főzéssel kapcsolatos termékeket forgalmazó üzletem is. Visszatértem az alapokhoz is, mivel újra hobbim lett a hosszútávfutás. Imádom! Fejembe vettem, hogy egyszer még egy Maratont 2 óra 40 percen belül szeretnék teljesíteni. Talán jó úton haladok efelé. Kár, hogy nem akkor kezdtem el komolyabban futni mikor abbahagytam a bringázást.
Nyomon követed-e az országúti kerékpározás történéseit?
- Őszintén szólva nem igazán érdekel már.
Hogyan látod a magyar kerékpársport helyzetét?
- Sajnos nagyon nehéz. Messze vagyunk a tűztől. A magas szintű kerékpársporthoz nagyon sok anyagi forrás szükséges. Edzők, versenyzők, felszerelések, utazás, kisegítők. Ezek mind rengetegbe kerülnek. E-nélkül lehetetlen. Ha ez jó esetben rendelkezésre állna, még akkor is évekre lenne szükség.
Köszönjük az interjút.
- Én köszönöm a lehetőséget.
