– Hogyan fogadtad a hírt, hogy újra lesz magyar Tour?
– Személy szerint nagyon örültem neki, pláne a szakaszok ismeretében, hisz az etapok jelentős része várhatóan mezőnyhajrával fog végződni, sőt én még azt sem tartom kizártnak, hogy a Kékestetőre vezető királyetap során is lehet esélyem egy jobb helyezés elérésére. Gondolkodom rajta, hogy csak a sík szakaszokra koncentráljak vagy esetleg az összetettre is. Amennyiben le tudok még fogyni egy-két kilót, akkor úgy érzem, hogy a Kékesen is lehet esélyem. Mátraházáig biztos, hogy nem lesz gond, csupán az utolsó három kilométert kell majd valahogy átvészelnem.
– Ne szaladjunk azért ennyire előre, azok számára, akik kevéssé jártasak a kerékpársportban, foglaljuk össze, miként alakult mostanáig a pályafutásod!
– Tíz évesen, 1998-ban kezdtem el kerékpározni, akkor indultam el egy tehetségkutatón, ahol meg is nyertem a korosztályomat. Ezt követően Hazai Gyuri bácsi kezei alá kerültem, ott kezdtem el jobban megbarátkozni az országúti szakággal, de mivel közben Csömörön is alakult egy kerékpáros egyesület, így hazaigazoltam. Számomra az iskola miatt így sokkal egyszerűbb volt az edzések látogatása, mintha be kellett volna járnom a Központi Sportiskolába. Ekkor az országút mellett hegyikerékpáros versenyeken is rajthoz álltam, de egyértelmű volt, hogy az előbbi áll közelebb a szívemhez. Ezt követően a BVSC-hez kerültem, Pataki Ibolyához, ahol nem kevés évet húztam le a pálya szakágban is jeleskedve. Eredményeimnek köszönhetően aztán sikerült elkerülnöm Svájcba, a World Cycling Centerbe, ahol junior éveimet, valamint első U23-as esztendőmet töltöttem. Innen hazatérve szegődtem el Stubán Ferenc kontinentális csapatához, bár az olimpia évében volt egy kis kitérőm a csíkszeredai Tusnádhoz.
– Itt álljunk is meg egy szóra, hisz közben jó néhány kiemelkedő eredményt is elértél .
– Nagyon nehéz kiemelni, akár egyet is ezek közül, de nyertem Banja Luka-Belgrád egynapost, Central European Tour versenyeket, és 2013-ban országúti bajnok is lettem.
– A 2012-es londoni olimpia nem éppen úgy sikerült, ahogyan azt előzetesen tervezted. Mégis karriered egy kiemelkedő emlékeként maradt meg?
– Hónapok óta tudatosan az olimpiára időzítettem a csúcsformám, ami annyira jól még sohasem jött ki, mint akkor, ráadásul plusz lökést és motivációt adott az is, hogy jól szerepeltem az otthoni versenyeinken és egész évben egyenletesen javuló formát mutattam. Persze már az is nagy dolog, hogy ott lehettem, és ezt az élményt és dicsőséget már senki sem veheti el tőlem. Természetesen szerettem volna maradandó teljesítményt nyújtani.
– Tavaly aztán a norvég Team FixIT.no csapatához kerültél. Hogyan értékelnéd az ott töltött évedet?
– Összességében jól indult az elmúlt év, nagyon örültem, hogy bekerültem a norvég csapatba. Jól sikerült az év eleji edzőtábor, úgy éreztem, hogy nagyon jó formában is vagyok, aztán valami mégsem stimmelt, mert sem én, sem pedig a csapat sem úgy teljesített, ahogyan mi azt gondoltuk volna a táborban mutatott forma alapján. Ezt követően az egész csapat csak még stresszesebb lett, így még inkább elmaradtak az eredmények. Nagyon készültem a Central European Tourra, ahol szerettem volna megvédeni a címemet a Budapest GP-n. Az első két versenyen az egyik csapattársamnak segítettem, akinek volt egy ötödik és egy harmadik helye, de előzetesen úgy beszéltük meg, hogy nekem az utolsó, a budapesti befutóval végződő verseny a legfontosabb. Igazából nagyon csalódott voltam, hiszen a sprintben jó helyről estem el, megsérült a vállam, így majdnem véget is ért számomra az idény.
– Hogyan jött annak a lehetősége, hogy az idei szezont a luxemburgi Differdange-Losch csapatánál töltsd?
– Az év végén volt egy hosszabb elbeszélgetésem a norvég csapat vezetésével, nem voltak velem teljes mértékben elégedettek, ahogyan én sem voltam az. Még a nyáron találkoztam Haiszer Ákossal egy luxemburgi versenyen, aki a luxemburgi csapatnak a szerelője. Akkor említettem meg először neki, hogy igazából szívesen kerékpároznék ebben a csapatban. A későbbiekben is beszéltünk erről, mivel vonzó volt számomra a versenyprogramjuk. Az év végén visszatértünk erre, így sikerült aláírnom hozzájuk.
– Nem olyan régen újabb bajnoki címmel bővítetted a gyűjteményed, ezúttal az időfutam országos bajnokságon arattál sikert.
– Természetesen nagyon örülök a győzelemnek, mivel ez az első felnőtt időfutam bajnoki címem, már csak a hegyi bajnokság hiányzik és akkor már nincs olyan versenyszám, amit ne nyertem volna meg a felnőttek között. Az időjárás tökéletes volt számomra, ezeket a körülményeket sokkal jobban kedvelem, mint amikor huszonöt-harminc fok van. Jó volt utolsóként indulni, ami mindig plusz energiát ad.
– Visszatérve a Tour de Hongrie-hoz, mint a verseny egyik reklámarca és kiemelt bringása, milyen célokkal állsz majd rajthoz augusztus elején?
– A minimális célkitűzés legalább egy szakaszgyőzelem. Mellette nem tartom kizártnak azt, hogy odaérjek összetettben a dobogóra, de szeretnék mindenképpen az első nyolc között végezni, hisz a nyolcadik hely már pontot jelent az olimpia kvalifikációt illetően. Ez a hónap már konkrétan a Tour de Hongrie-ra való felkészülésről szól, még néhány kisebb versenyen indulok a Magyar Körverseny rajtja előtt Belgiumban.
– A céljaid elérésében segítségedre lehet a csapatod? Megtudhatunk-e valami konkrétabbat arról, hogy esetleg kik lesznek a segítőid?
– Előzetesen úgy volt, hogy egy sor utazik a Guadaloupe-i Körversenyre, míg a másik a Tour de Hongrie-ra. Jelen állás szerint a karibi verseny kimarad a programból, így szinte biztos, hogy a legerősebb sorunkkal jövünk Magyarországra. Akinek a részvétele biztosnak tűnik, az a luxemburgi Tom Thill és a német Rick Ampler. Előbbi nemrég a tizenötödik helyen végzett a Szebeni Kör összetettjében, kiváló tempómenő, míg utóbbi remekül bírja a hegyeket.
