Louis Bobet 1925-ben született, öt évvel öccse, Jean világra jötte előtt. Édesapjuk, aki pék volt egész kiskorukban a sportra nevelte és edzette őket. Louison-t korán, már két éves korában kerékpárra ültette és megtanította az alapvető dolgokra, így a legidősebb Bobet gyermek két és fél évesen már hat kilométeres távokat tudott letekerni. Húgát teniszezni a kis Jean-t pedig futballozni tanította a sportkedvelő édesapa. Bobet nagybátyja egy párizsi kis kerékpárcsapat igazgatójaként meglátta a Louison-ban rejlő tehetséget és inspirálta a családot, hogy az elsőszülött fiúból profi kerékpárost neveljenek. Később Louis edzését és felkészítését is átvette Raymond nagybácsi. Élete első versenyén 13 évesen Bobet második lett. Később a nem hivatalos amatőr ifjúsági világbajnokságon 1943-ban hatodikként végzett, a győztes Raphael Geminiani mögött, akivel szinte egész pályafutása összekötődött. Ezekben az időkben a húsz év körüli Bobet a francia ellenállásnak segített. Edzés közben különböző üzeneteket közvetített a szakadár csoportok között. A II. világháború végén, pedig maga is részt vett a felszabadító harcokban. 1945 végén kapta meg a hivatalos versenyengedélyét, amivel élt is. Az 1946-os évben nyújtott teljesítménye alapján beválogatták az 1947-es Tour de France-ra készülő nemzeti csapatába, és ebben az évben már profi szerződést is kapott a Stella gárdájától. Első Tour-ját nem tudta befejezni, de ekkor fordulat történt a karrierjében. A Stella csapatához egy új edző érkezett Maurice Archambaud személyében. Archambaud korábbi Tour sárga trikósként és több szakaszgyőzelemmel a tarsolyában tapasztal versenyzőből lett edzővé és rögtön felismerte a Bobet-ban rejlő tehetséget. Az ő irányításával Bobet a következő Tour-on kilenc napra megszerezte a sárga trikót és Bartali mögött negyedikként zárta az 1948-as a verseny összetettjét. A kivalló Tour szereplések mellett kezdtek jönni a sikerek és győzelmek az egynapos versenyeken is. 1950-ben nyert Milan-San Remo-t, Lombárd Kört és számos klasszikuson szerzett dobogós vagy top 10-es helyezést.
Ekkortájt már öccse Jean is a kerékpározásnak élt. Jean Bobet 1949-ben került szintén a Stella csapatába, ekkora már amatőr egyetemi világbajokként. Ám mint, minden testvérpárnál a kerékpározás történetében Bobet-ék sem osztoztak a tehetségben egyenlő mértékben. Louison lényegesen jobb adottságokkal rendelkezett, mint öccse.
Az idősebb Bobet testvér számára a halhatatlanságot az 1953-as Tour hozta el. A verseny előző évi győztese Fausto Coppi nem indult a francia viadalon így igazán nyílttá vált a megmérettetés. A francia nemzeti csapat számos top 10-es helyezéssel rendelkező versenyzőből tevődött össze, ám már évek óta ugyanazzal a problémával küzdöttek, nem segíttették egymást, inkább a csapaton belül is egymás ellen harcoltak. Sőt, gyakoriak voltak a viták is. A 18. szakasz előtt, a csapatvezető Marcel Bidot megkérdezte a vacsoránál a kerekeseit, hogy ki érez magában annyit, hogy Párizsig meg tudja tartana a sárga trikót. Egyedül Bobet jelentkezett, majd hozzátett, hogy ehhez a teljesítményhez a teljes francia csapat támogatására is szüksége lesz. Az eddig egymással rivalizáló versenyzők, köztük Geminiani (negyedik 1950-ben és második 1951-ben), Nello Lauredi (sárga trikós és többszörös szakaszgyőztes) és Jean Malléjac (akkori sárga trikós és második 1953-ban) természetesen nem értettek ezzel egyet. Ekkor Bobet belátván, hogy a győzeleméhez és a dicsőségéhez hozzájáruló és érte dolgozó csapattársainak valamit adnia kell. Ezért azzal az ajánlattal állt elő, hogy a győztesnek járó pénzdíjat és a többi pénzt, amit szerez a versenyen, egyenlő arányban elosztja a csapattársai közt. A többiek elfogadták a feltételeket és 1937 után először a franciák újra egy csapatként működve álltak rajthoz a következő szakaszon, egyetlen ember mögött felsorakozva. Bobet megnyerte az 1953-as Tour legnehezebb etapját, amihez csapattársai is nagyban hozzájárultak. A Tour végéig meg tudta tartani a Maillot Jaune-t és előnyét az utolsó időfutamon növelve megnyert e Tour-t.
Bobet ajánlata mára már gyakorlattá vált a profi kerékpározásban a versenyeken összegyűjtött pénzt egyenlő arányban osztják szét a csapat versenyzői között. Az 50 éves Tour jubileumi ünnepi befutóján az óriási tömeg mellett, a verseny történetének nagy alakjai várták Bobet a párizsi célban, köztük, Maurice Garin az első Tour győztese, Phillphe Thys az első háromszoros bajnok, André Leducq a legtöbb szakaszgyőzelemmel rendelkező versenyző és kétszeres Tour győztes, valamint Antonin Magne és Eugene Christophe Tour legendák. Bobet a következő két évben is egyesíteni tudta maga mögött az addig megosztott francia csapatot és ő lett a Tour történelem első versenyezője, aki egymás után háromszor tudta megnyerni a versenyt. Továbbá ő lett az első, aki világbajnoki mezben érkezvén a Tour-ra meg is tudta azt nyerni. 1954-ben öccse Jean is segítette ebben, és a segítő szerep ellenére az előkelő 14. helyen zárta a viadalt.
Jean legnagyobb győzelmét 1955-ben aratta, amikor megnyerte a Párizs-Nizza-t. Emellett számos kisebb egynapost hódított el a karrierje alatt.
Louison Bobet pályáját száraz és érzékeny bőrbetegsége végigkísérte, sőt az emiatt gyakran kialakuló altáji kelések miatt meg is tört a pályája. Az 1955-ös Tour végét már szinte embertelen kínok között fejezete be. Esténként gyakran sírt a fájdalomtól és az utolsó időfutamon szinte már ülni is alig tudott kerékpárján. 1956-ban megműtötték az akkor már gennyes és elfertőződött sebeit. Ezek után már soha nem talált vissza Tour győztes formájába. Annyira ügyelt bőrére, hogy élete első sárga trikóját nem volt hajlandó felvenni, mert a szintetikus anyag kicsípte volna a bőrét, így csak pamut mezt viselt. Számos sztárallűrje miatt sokan sznobnak tartották. Rendkívüli pontossággal ügyelt a részletekre, hibákra, amiket tapasztalattal és sok munkával próbált és tudott kiküszöbölni a versenyek alatt. Versenyzői pályája után számos üzletbe fektetett, amiket nevével fémjelzett és így ki tudta használni népszerűségét Franciaországban. Nem csak a pénzosztásos ötletével előzte meg a korát, amikor felismerte, hogy egy segítőnél lényegesen jobban profitálhat a Tour győzelemből befolyó szponzori pénzekből; az egyik első versenyző volt, aki saját masszőrt, segítőt és egyben tereprutát is alkalmazott. 1983-ban hunyt el. Öccse Jean, aki februárban ünnepelte 84. születésnapját, író lett. Könyvei között megtalálható bátyja önéletrajza is, a számos sporttörténeti visszatekintés között.
