Egy évvel ezelőtt, amikor Lizzi Armitstead áthaladt a világbajnokság célvonalán a spanyolországi Ponferradaban, csalódás és mély szomorúság volt tapintható körülötte. Egy méltó versenytárstól, a francia Paulin Ferrand-Prevottól kapott ki, ennek ellenére sokáig vigasztalhatatlan volt.
Pontosan egy esztendő telt el az óta. Idén ismét Armitstead volt a verseny egyik favorit, azonban ezúttal ott volt benne az a plusz tűz, ami talán korábban hiányzott. Úgy állt oda a rajtvonalhoz, hogy legyen bármilyen akadály a verseny során előtte, ő szembe néz vele és le is küzdi azt.
„Ez volt az első alkalom, hogy esélyesként indultam a világbajnokságon, úgyhogy nehéz volt ezzel a teherrel együtt versenyezni” - nyilatkozta a verseny után.
„Nagyon idegtépő volt, végig egy pókerpartit játszottunk, egészen a célvonalig. Az utolsó emelkedőn támadtam, mert előnyre kellett szert tennem az igazi sprinterekkel szemben.”
Armitstead taktikája olyan hatékony volt, mint amilyen egyszerű. Az első nagy bonyodalmakból kimarad, megül a mezőnyben és kivár az utolsó körig. Kis létszámú volt a brit csapat, de problémamentesen elvitték őt az utolsó körökig, és amikor már úgy tűnt, hogy esetleg nem bírja, épp akkor támadott az utolsó előtti emelkedőn.
„Másfél kör volt hátra, amikor támadtam az egyik macskaköves emelkedőn, reméltem, hogy velem tart valaki, de nem jött senki, így egyedül nem volt értelme tovább mennem. Így az a helyzet alakult ki, hogy hajlandónak kellett lennem elveszíteni a versenyt, épp azért, hogy megnyerhessem azt. Türelmesnek kellett maradnom, kockázatot kellett vállalnom.”
Armitstead az utolsó körre nyolcadmagával maradt, köztük számos sprinterrel. A brit tudta, hogy az utolsó emelkedőben rejlik minden esélye, hogy előnyt szerezzen Giorgia Bronzinivel vagy Shelley Olds-al szemben. Az akció azonban nem tűnt hatásosnak, nem engedték őt túlságosan messzire. Jöhetett a sprint.
„Tudtam, hogy a sprint nehéz lesz. Tudtam, hogy nekem kell vezetnem, így az út jobb oldalán haladva diktáltam a tempót. Tudtam jól, hogy ha az út ezen oldalán megyek, akkor a többieknek a másik oldalról kell támadniuk” - mesélte.
„ Őszintén, már vártam, hogy jöjjön a hajrá, de nem úgy alakult, ahogy gondoltam. Anna Van der Breggen indított, de más nem jött vele, a célvonal pedig sokkal gyorsabban közeledett, mint azt reméltem. Sikerült nyernem, aminek borzasztóan örülök” – zárta gondolatait az újdonsült világbajnok.
Képek forrása: Photo Pin - a szabadon felhasználható és szerkeszthető képek gyűjteménye
