Alfonsina Strada (leánykori nevén Morini) 1891-be született Olaszországban. A források megoszlanak gyermekkoráról, az azonban bizonyos, hogy több testévre volt és egyszerű munkáscsaládba született, akiknél mindennapos volt a szegénység. Alfonisna érdeklődése már kiskorában a kerékpár felé fordult, szüleit is megosztva akkoriban még furcsának számító hóbortjával. Édesanyja azt szerette volna, hogy varrónő legyen, ezzel szemben édesapja a tízedik születésnapjára egy kerékpárt vett neki tíz csirke áráért. A környéken kerékpározó Alfonsina-t úton-útfélen megszólták és az „Ruhába bújt ördög” gúnynevet adták neki. Élet első győzelmét mindössze tizenhárom éves korában aratta, nyereménye egy élő malac volt. A női versenyeket rendre megnyerte és a férfiak között is aratott győzelmeket, ami meghozta számára a hírnevet. Meghívást kapott a Szentpétervári Grand Prix-re ahol, noha nem nyert Alexandra cárnő megkérte férjét, hogy adjon neki érdemei elismeréséül egy aranyérmet. Alfonsina 26 éves korára harminchat versenyt nyert a férfiak közt, többször indult a Giro di Lombardia-n, ahol 1917-ben a győztes Philippe Thys után egy óra harmincnégy perccel ért be. 1918-ban huszonegyedik lett, több férfi kerékpárost megelőzve. (Akkoriba a Giro di Lombardia-n bárki indulhatott). Sikerei révén kiérdemelte több kerékpáros elismerését, többek között Constante Girardengo-ét. Alfonsina férje is kerékpáros volt, Luigi Strada személyében, aki nászajándékba egy kerékpárt adott kedvesének. Miután Milánóba költöztek, férje edzője is lett egyben.
Az 1924-es Giro mezőnye több okból is csonka volt. Sztrájk sújtotta az országot, ami miatt sokan nem indultak a versenyen. Emellett több kerékpáros is összetűzésbe került a szervezőkkel, mert azok nem akartak rajtpénzt fizetni nekik. Hogy feltöltsék az alacsony létszámú mezőnyt a szervezők nyitottá tették a versenyt, így bárki benevezhetett. Azért hogy legyenek is versenyzők, a csapat nélküli részvevőknek szállást és élelmet is biztosítottak. 600 csirke, 750 tojás, 4800 banán, 2000 üveg ásványvíz mellett, a verseny során kiosztásra került lekvár, sütemény és egyéb gyümölcs is. A 72-es rajtszámot megkapó és álnéven benevezett versenyző volt Alfonsina Strada, aki Alfonsin Strada névvel indult. A mindössze 157 centi magas Alfosina fekete mezben és rövid hajjal ált rajthoz, hogy ne derüljön ki, hogy nő. Olasz források szerint a Gazetta dello Sport főszerkesztője tudta, hogy ki ő. Az első szakasz végére azonban nem maradhatott titokban kiléte, annak ellenére sem, hogy az újságírók, Alfonsin Strada-ként írtak róla. A szervezők a reklámérték és a tény miatt, hogy egy nő is teljesíteni tudja a távot a férfiak között, Alfonsina versenyben maradása mellett döntöttek. Az első hét szakaszon az első és egyetlen női versenyző, aki versenykörülmények között teljesítette a távot egy Grand Touron rendre megérkezett limitidőn belül, többnyire maga mögött hagyva pár férfiversenyzőt is. A nyolcadik szakaszon azonban elpártolt tőle a szerencse. A rendkívüli mostoha időben bukott és bár beért a célba, a limitidőt nem sikerült teljesíteni. A Gazetta dello Sport stábja azonban megengedte neki, hogy versenykörülmények között fejezze be a viadalt. A döntésnek több oka volt; elsősorban Alfosina Strada rendkívül nagy népszerűségre tett szert a tifosik körében, így a lap eladása is megugrott. Másodsorban a faszita rezsim ellen tiltakozva, - ami a férfiakat tartotta előrébbvalónak a nők hátrányára – hozták meg a döntést. Az egyetlen kitétel Alfonisa felé az volt, hogy nem részesülhet már semmilyen pénznyereményből. A következő szakaszon a szurkolók addig nem mentek haza, amíg Strada célba nem ért, mindenki látni akarta a hősnőt, aki újabb bukás miatt ezen a szakaszon is túllépte az időlimitet. Az újabb sérüléstől és a kimerültségtől sírva célba érkező versenyzőnőt és kerékpárját a rajongók vállukon körbehordva ünnepelték, aki nagyobb felhajtást kapott, mint a szakaszgyőztes. Strada végül megérkezett Milánóba 28 órával a győztes Giuseppe Enrici mögött, de még így is 20 óra előnnyel az utolsó Telesforo Benaglia előtt.
Alfonsina Strada több Giron természetesen nem állhatott rajthoz, de pályafutása során még számos versenyt nyert. 1932-ben felállította a női egyórás rekordot, ami egészen 1955-ig megmaradt. Amikor visszavonult férjével együtt egy kerékpárboltot nyitottak Milánóban. Első házastársa halála után újra férjhez ment, Carlo Messori-hoz, aki szintén kerékpáros volt. Alfonsina Strada 1959 szeptemberében hunyt el, kerékpárja a Madonna del Ghisallo kerékpármúzeumban van kiállítva. Emlékére a Têtes de Bois zenekar ezzel a számmal emlékezik:
