Elég, ha csak a nagy négyesről – Quintana -Froome-Contador-Nibali – illetve a legagilisebb „kérőkről”, köztük az amerikai Tejay Van Garderenről, a Yates testvérekről, a franciákról: Pinot-ról, Bardet-ről, valamint a „nagy-öreg” Alejandro Valverdéről beszélünk.
A cikk apropója tovább szűkíti az esélylatolgatást, sőt. Egy emberre, egy csapatra, egy grandiózus célra fókuszál, nem felejtve el azt a tényt, hogy minden eddiginél „sokfejűbb” szörnyeteg ellen kell csatát nyerni.
Alberto Contador tett egy pipát a Giro mellé, de az igazi feladatát még csak félig végezte el. A Tour győzelem tenné teljessé, és sokak reményei szerint majd teszi is teljessé a képet. Sokszor, sok helyen megírt közhely, hogy erős csapat nélkül nem megy. El Pistolero-nak azért sikerült már minderről cáfolatot is tennie. Hiszen ha van versenyző, aki önmaga is képes különbséget tenni „squad” nélkül is az ő. Máig egyik legemlékezetesebb, leglátványosabb versenygyőzelme, a 2011-es Giro-n aratott sikere – amit a szakma már nem tart számon a klebunterol ügy és folyományai okán, az ő emlékeiben azonban minden bizonnyal kitörölhetetlen maradt – amit kvázi csapat nélkül nyert meg, könnyedén.
Az idei Giro azért más volt, a hegyekben valóban elsöprő Astana fölény mutatkozott. Ám az általános „szupport” megvolt a Tinkoff részéről, elsősorban a TV-közvetítéseket megelőző 3-4 óra, a szakaszok melós része során ami – tekintettel arra, hogy Contador a kelleténél többször futott már bele rossz táplálkozásba, kisebb kríziseket okozó eléhezésbe – nagyon is fontos részét képezték a team-munkának. És, bár a közvéleménytől kaptak hideget-meleget, Rogers, valamint Kreuziger kiadtak mindent magukból, ami csak tőlük telhetett májusban. Mindez ennyire volt elég. Egy sokáig markánsnak tűnő, majd kissé izgulós, de magabiztos sikerre.
Nem biztos, hogy távol állok az igazságtól, mikor azt mondom, hogy minden a tervek szerint alakult. A Giro-t summázva: odarakták a rajtvonalra Contadort, kapott egy zömében rutinos, sokat megélt csapatot, melyben elvétve sem fordult elő csúcsforma, majd szép magyarsággal szólva „megnyerették” vele a versenyt. Mindezt úgy, hogy a mozgásából ítélve ő maga sem volt csúcsformában, a szokásosnak mondható átütőerő néha érezhetően hiányzott (csak egy példa arról, milyen is az, „törött” lábbal az Ancares-en 2014-ben). De mindez elég volt, elég kellett, hogy legyen. Hiszen 2015 csak így lehet sikeres, ha megvan az első gól félidőben.
Tetszik, nem tetszik, ezt a Girót meg kellett nyernie Alberto-nak. Mellette szólt a tapasztalat – hiszen Arunak, Landának ebből relatíve nem sok volt - , az elhivatottság – az elmúlt szezonok legnagyobb kihívása várt és vár rá, ez elégséges motivációval kellet, hogy szolgáljon. Az eszközök pedig a Contador-féle végig domináns, ellenőr szerep, az itt-ott, nyomokban felfedezhető Merckx-féle kannibalizmus – még akkor is, ha szakaszgyőzelmet nem szerzett (a produkált kronók illetve a Monte Berico-n, Gilbert mögött megszerzett második helye mind olyan erényeket csillogtatott, ami másokban nem volt meg), és a „jó-lábak” hívószavának ellentmondó, korábban kevésbé tapasztalt verseny-intelligencia. Ez utóbbival érdemes talán két fél mondatnál többet foglalkozni. A verseny hevében Contador háromszor is rendkívül higgadtan döntött, a kockázatokat minimalizálva, csak a végső győzelmet szemelőtt tartva. Először a Mortirolón csillogtatta meg higgadtságát – nem mindnennapi nehézségű szituációban kellett döntést hoznia -, aztán az Olognón mért ellentámadás, amit az Astanásokkal szemben ő végig tudott vinni. Majd az egyetlen igazi krízis, a Finestrén – ilyen szituációban tízből nyolcan biztosan elszállnak, de nem ő...
A Giro alatt markáns twitt-özön járta be az élő közvevítéseket, miszerint ilyen csapattal esélye sem lesz Contadornak Tourt nyernie. Az állítás minden bizonnyal helyes is, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem is ezzel a kerettel lesz jelen Franciaországban a Tinkoff. World Tour csapat lévén, a „dánoroszok” is harminc versenyzővel rendelkeznek, a merítési lehetőség pedig igen mély.
Ami biztosnak mondható, a Giro-keretben jelenlevők közül Boaro, Juul Jensen, Rovny, Paulinho kimaradt a Tour csapatból. A francia rajtnál, Contador mellett viszont minden kétséget kizáróan ott lesz Peter Sagan, Daniele Bennati, Rafal Majka, Michael Valgren, Michael Rogers, Ivan Basso, Matteo Tosatto és Roman Kreuziger is.
A 2014-es sor a következőképpen állt fel:
Contador, Bennati, Hernandez, Majka, Morkov, Paulinho, Roche, Rogers, Tosatto.
Dovák Dávid írása....
