2011-ben aztán a baszkok minden korábbi eredményükhöz képest magasabbra helyezték azt a bizonyos lécet. Antón és Nieve révén kiemelt hegyi szakaszokat tudtak nyerni a Giron, Samu a Touron behúzta Laiseka után másodikként a Luz Ardiden hegyi befutót, és mellé tudta tenni a pöttyös trikót is, amivel egyértelműen a legnagyobbak közé emelkedett. Ráadásként Antón a Vueltán heroikus küzdelemben megnyerte az egyik baszkföldi szakaszt Bilbaoban, miután 33 esztendő után végre visszatért a verseny a régóta elfeledett baszk régióba, a szurkolók legnagyobb örömére.
A 2012-es szezon vízválasztó volt a csapat életében. Távozott ugyanis a hosszú évek óta húzódó anyagi gondok miatt az egykori sikerkovács Igor Gonzalez de Galdeano, helyét az az Iñaki Isasi vette át, aki a korábbiakban hosszú éveken keresztül volt a csapat sziklaszilárd segítője. A keret kétségkívül erősödött, ugyan a kőkemény Isasi, a remek sprinter Koldo Fernandez és a rettentő tehetséges Jonathan Castroviejo távoztak, az Orbeás tehetségek csatlakozása mellett azonban visszatért eltiltása után a csapathoz az a Mikel Astarloza, aki korábban sok éven keresztül nagyszerű munkát végzett, és nem egy Touron vezette remekül a bandát. Az év közben keserű híreket lehetett hallani a szponzor esetleges távozásával és a csapat túlélési lehetőségeivel kapcsolatban, még az is felmerült, hogy a következő szezontól kezdődően megnyitná kapuit a csapat a nem baszk versenyzők előtt is….
2012-ben Samu megnyerte a Baszk Körversenyt, Ion Izaguirre szakaszt nyert a Giron, mialatt Mikel Nieve az Olasz Körverseny összetettjének tizedik helyén zárt. A Touron, Sanchez sajnos bukott, aminek következtében kénytelen volt az Olimpiát is kihagyni. Eredményes idény volt, de a változás elkerülhetetlenné vált. Az alapító Miguel Madariaga alapítványa és a csapat kettévált. A vezetői posztot újra Igor Gonzales de Galdeano vette át. A kapu megnyílt, így a World Tour pozíció biztosításához többek között görög, orosz, marokkói és német kerekeseket igazoltak.
Ivon Ajuria, Julio Barcina, Inigo Cuesta, Thierry Elissalde, Juan Carlos Gonzalez, Igor Gonzalez De Galdeano, Ruben Gorospe, Roberto Laiseka, Javier Lazpiur, Juan Tomas Martinez, Javier Murguialday, Aitor Osa, Javier Palacin, Peio Ruiz Cabestany, Augustin Sagasti, Cesar Solaun és Javier Usabiaga. Ez volt a 17-es sora az 1994-ben újonnan alakult baszk kerékpáros csapatnak az Euskadinak.
„Ha életben akarunk maradni, akkor elkerülhetetlen a változás”
– nyilatkozta Igor Gonzales de Galdeano, bár amikor megszavaztatták az Athletic szurkolóit, hogy a focicsapat igazoljon-e külföldieket vagy inkább esne ki a második vonalba, akkor a szurkolók több mint 90%-a a kiesés mellett tette le a voksát. Hogy ebben az esetben mi lett volna a jobb? – az mind a mai napig egy igencsak fogós kérdés.
A szétválás 4 évre 40 millió Eurót hozott volna a konyhára. Az első két igazolás után még bizakodtunk, mivel Jon Aberasturi és Garikoitz Bravo tősgyökeres baszkok, így legalább 20 euskadi kerekese maradt a klubnak. Még Juan Jose Lobatot is eltűrjük, hisz ő legalább spanyol, de az orosz Alexandre Seerbyakov leigazolásánál néhány elvetemült baszk szurkoló eldobta az eszét. Az egyik legnagyobb támogatói kör a befejezés mellett döntött, a francia biarritzi fanok, egyszerűen kiírták a weblapjukra, hogy „The End” és még hosszasan sorolhatnánk. De, ami végképp kivágta a biztosítékot, az Amets Txurruka elzavarása volt. Txurri a médiában élesen bírálta Galdeanot, a rajongók sem értették a dolgot, hisz Samu és Anton után általában Ő volt az első, aki az emberek eszébe jutott a csapat nevét meghallván.
Érkezett még a marokkói Tarik Chaoufi, a szlovén Jure Kocjan, a portugál Ricardo Mestre, a német Steffen Radochla és Andre Schulze, a szlovén Robert Vrecer és a görög Ioannis Tamouridis.
Nem rossz sor ez, ha feltételezzük, hogy egy a tavalyi Team Type 1-hoz hasonló szimpatikus kis csapatot akarunk összerakni. ”De ez az Euskaltel, úgyhogy vegyétek le a narancs mezt és használjatok mást!” – kiáltotta ki néhány fanatikus drukker. Mert tetszetős volt ez a sor, de a régiek búskomoran néznek a markukba temetkezve…
A legnagyobb veszteségként érthetetlen módon elzavarták Amets Txurrukat, akivel egy újabb emblematikus figura távozott. Mayo, Zubeldia, Irizar, Fernandez és Txurruka, azért ez így már sok volt, pláne úgy, hogy még Alan Perez is visszavonult.
A narancssárga mez továbbra is ott tündökölt, azonban a tűz, a fény és az elhívatottság mintha valahogy a homályba veszett volna. A második szponzor pénzügyi hiánya egész évben lebegtette azt a bizonyos bárdot a fejük felett, amely 2013. augusztus 20-án le is csapott.
Az Euskaltel-Euskadi azon a reggelen kiadott közleménye alapján a legendás csapat az év végén lehúzza a rolót, a narancssárga mez vélhetően végkép eltűnik a karavánból. „A mai nap egy szomorú nap az Euskaltel csapatának életében. Sajnos nem sikerült olyan támogatót találnunk, aki biztosítaná azt, hogy a kerékpározás elitjében maradhassunk.” – állt a közleményben a szomorú tény.
A probléma ott kezdődött, hogy a Baszk Önkormányzat nem tudta biztosítani az ígért 3 és fél millió Eurós tőkéjét, így a telekommunikációs cégnek az Euskaltelnek kellett mindent állnia, amely így számukra nem volt teljes egészében megfelelő befektetés. Végül kihátráltak.
Nagyon nehéz lesz a kerekeseknek és a személyzetnek új csapatot találniuk, pláne úgy, hogy a spanyol sportból kanna számra folyik kifelé a pénz. Nézzük csak meg, hogy a La Liga csapatai közül hány játszik csupasz mezzel. Tudtuk, hogy a Movistar és a Caja Rural kevés lesz ahhoz, hogy lehetőséget nyújtson annyi kerekes számára, ahányuk vélhetően szerződés nélkül marad majd az év végén.
Lényegében nem talált magának csapatot Mikel Astarloza, Jorge Azanza, Egoi Martinez, Ruben Perez és Gorka Verdugo sem. A többiek pedig mint a hírhedt sárkánygolyók a DragonBall című sorozatban repültek szét a planétán. Volt, aki japánba igazolt, de olyan is, aki chilében kötött ki.
Álljon most itt a teljesség igénye nélkül azoknak a neve kik legendává váltak: Asier Guenetxea Sarain, Inaki Urkidi, Txema Del Olmo, Unai Etxeberria, David Etxeberria, Aitor Silloniz, Mikel Artetxe, Iker Flores, Haimar Zubeldia, Iban Mayo, David Herrero, Lander Euba, Inigo Landaluze, Alan Perez és Roberto Laiseka.
Az Euskadi azonban tovább él.
Formáció, megfelelő hozzáállás, progresszió, csapatmunka, ifjúság illetve a folyamatos fejlődés. Ezek a szavak jellemzik a most már kontinentális szinten szereplő ténylegesen csak baszk kerekeseket alkalmazó Euskadi csapatát. Ezek az értékek azok, amelyek révén 2005-ben létrejött az Orbea csapata. Hét évvel később az értékek még mindig világosak, a filozófia még mindig a régi. Az Euskaltel-Euskadi megszűnését követően a rajongók nagy része érthető módon a kis csapat felé fordult.
Az elmúlt nyolc esztendő alatt a kiscsapat 28 kerékpárost adott a profi mezőnynek. Az Euskadi Kerékpáros Alapítvány által működtetett gárda Miguel Madariaga vezetésével továbbviszi a nemzeti identitást.
Az alapítvány pontosan 20 esztendővel ezelőtt kezdte meg működését. Világos, érthető céllal vágtak neki 1993-ban az országutaknak. Partnereik és támogatóik révén szerettek volna egy olyan csapatot létrehozni, amely a Baszk nemzeti öntudat mintáját követve a 20 és 25 év közötti kerékpárosoknak ad kitörési és sportolási lehetőséget.
Aztán a gárda hirtelenjében felemelkedett és Euskaltel-Euskadi néven az egyik leszerethetőbb profi egyesületté nőtte ki magát. Miguel Madariaga és a World Tour Team útjai azonban 2012 végén különváltak. Az öreg természetesen ragaszkodott a régi jól megszokott formulához. Ment persze az ide-oda mondogatás, hogy kié a busz, az autók, de végül csak lecsitultak a kedélyek.
Madariaga visszatért az alapokhoz és Euskadi néven kontinentális szinten folytatta. A 2013-as projekt egyértelműen lefektette a szabályokat. A csapat non-profit módón az alapítvány égisze alatt működik azzal a szándékkal, hogy ösztönözze a fiatalokat, népszerűsítse a kerékpározást, és versenyzési lehetőséget biztosítson a legtehetségesebbeknek. A csapat tagjai csak olyan kerekesek lehetnek, akik Vizcaya, Gipuzkoa, Alava, Navarra vagy a franciaországi Biarritz környékén látták meg a napvilágot.
Az alapokhoz visszatérve természetesen az 1993-as első mez mintájára készült el a szerelés is, amely igencsak impozáns látványt nyújt.
A csapat vezetéséért Madariaga Úr mellett Aritz Arberas, Inigo Urrechua és Romeo Aizkorbe hármasa felel.
Az első idényben nem is vallottak szégyent elsősorban Carlos Barbero és Jon Larrinaga kettőse révén számos Top 10-es eredményt illetőleg győzelmet szállítottak.
Habár kérdéses volt a továbbfolytatás, de Madariaga ismételten csak addig kopogtatott, míg sikerült életet lehelni gárdájába, így 2014-ben is a fedélzeten a kontinentális Euskadi.
Keret: Jon Aberasturi, Mikel Aristi, Carlos Barbero, Victor Etxeberria, Mikel Itturia, Jon Larrinaga, Pablo Lechuga, Miguel Minguez, Haritz Orbe, Benat Txoperena és Ilalrt Zuazubiskar.
