Ha az idei USA Pro Cycling Challenge-ről három nevet kellene kiemelnünk, mint valamiért emlékezetes szereplőt, akkor Tejay van Garderen, Jens Voigt és Serghei Tvetcov lenne az. Az amerikai remek versenyzéssel címet védett, a német legenda visszavonult, miközben a Jelly Belly román kerekese összetettbeli harmadik helyével, illetve igazi all-rounder szereplésével berobbant a köztudatba. Na de ki is ő pontosan?
A mintegy 650.000 lakosú, a Bîc folyó partján fekvő, Európa egyik legzöldebb városaként nyilvántartott moldáv országközpont, Chișinău nem arról híres, hogy ontja magából a remek kerékpárosokat, egyáltalán sportolókat. 1988. december 29-én azonban egyvalaki születésével - mint most, huszonöt évvel később tudjuk - egy szál megmozdult a történetben. Egy igen halvány szál, hisz ő nem is oly rég (érthető okokból, pont a három sorral feljebb írtak miatt)) úgy döntött, a szomszédország, Románia színeiben versenyez , ám mégis, Serghei Tvetcovra ugyanúgy büszke lehet manapság Moldávia.
Serghei hamar megismerkedett az országúti kerékpársport alapjaival, olyannyira, hogy a Petru Movila Líceum elvégzése előtt egy évvel, 2007-ben már megnyerte szülőhazája nemzeti időfutambajnokságát - igaz, 14 éves kora óta a Moldáv Szövetség programjának keretei közt belül fejlődhetett, így nem volt ez annyira megdöbbentő tény. Egy esztendő múltán elkezdődött profi karrierje, hisz szerződést kapott a formálódó román csapathoz, a Kontinentális vonalban szereplő Team Olimpic Autoconstructhoz, ahol többek között honfitársa, Alexandr Braico is versenyzett. Megmutathatta magát többek között a Román, a Székely és a Bolgár Körversenyen is, összetettbeli 18., 16. és 19. helyei kiemelték őt a gárdából. Időközben nem tudta megvédeni bajnoki címét, ám rövidke szünet után így is sikerült továbblépnie, hisz a Team Olimpic Autoconstruct megszűnt, és egy sokkal komolyabb projekt kezdődőtt el, a Tusnad Cycling Team.
A csíkszeredai alakulatnál a "játékos-edző" paralimpiai bajnok, Novák Károly Eduárd szeptember elsején leigazolta, hisz látta, nagy potenciál rejlik a fiatal moldávban - a Román Körversenyen a regionális Delma 2003 villogott, és az összetett negyedik helyén zárt, továbbá ha csak kevéssel is, de újra megnyerte a nemzeti időfutambajnokságot. Kiss Gergely, Lengyel Tamás és Szeghalmi Bálint csapattársa lett, miközben Novák mellett olyan versenyzőtől tanulhatott, mint a Tour de France-ot is megjárt Aurélien Passeron.
Ennek ellenére úgy tűnt, nem sikerül szintet ugrania. Hiába vett részt a Marokkói Körversenyen is, továbbá mutatta meg all-rounder képességeit a Székely Körön (sprintben és hegyi befutón egyaránt jól szerepelt), 2010 nem az ő éve volt. Nem sokkal később, 2011-ben azonban rátalált a szerencse: kérvénye benyújtását követően vízumlottó alapján egyike volt az 50.000-ből azon személyeknek, akik szabadon "bevándorolhattak" az Amerikai Egyesült Államokban. "Óriási szerencsém volt" - mondta egy későbbi, a Cyclingnews portállal készített interjúban. "Egyike voltam az 50.000-nek, így először nem is nagyon realizálódott bennem, mit is jelent mindez."
Pontosan azt jelentette, hogy elkezdődhetett nagy kalandja. Landolását követően egy indianai regionális klubhoz, az AeroCat Cyclinghoz került, s végül hamar felvette a tengerentúli ritmust. A Tour of Elk Grove összetettjének 26. pozícióját követően az 1.2-es Tobago Cycling Classicen (amit egyébként az azóta reménydús karriert befutó Riccardo Zoidl nyert meg) tizedik lett, ez pedig egyet jelentett az újabb lépéssel. A Team Exergynél tölthette a 2012-es idényt.
A Fred Rodriguez által fémjelzett alakulatnál részt vehetett a legnagyobb észak-amerikai versenyeken, így a Tour of the Gilán, a Kalifornai Körversenyen, a Tour de Beauce-on, a Utahi Körön, illetve a USA Pro Cycling Challenge-en is. A kelet-európai virtust mutatva nagyszerűen helytállt, a kanadai viadalon egy szakasz-ötödik helyet szerzett, miközben Coloradóban többször benne volt a szökésben, s a pontverseny negyedik pozícióját szerezte meg.
Az Exergy megszűnt, így kihagyta a tavalyi szezon első harmadát. Rövid tárgyalási időszakot követően azonban már alá is írt a Jelly Bellyhez, ahol hamar beigazolódott, Danny van Haute menedzser nem hiába bízott benne. A Tour of the Gilán kétszer zárt a legjobb tíz között, végül összetettben 15. lett, míg Utahban és Coloradóban is biztatóan tekert. A csúcspont a Cascade Cycling Classicen jött el, hisz a sok-sok munka júliusban élete legnagyobb győzelmével fizetődött ki: Joey Rosskopf, Chad Haga és Francisco Mancebo orra elől happolta el az összetett első helyét. Az Albertai Körversenyen pedig majdnem jött a folytatás, hisz a BMC-s Silvan Dillierrel egy az egyben csatázhatott a harmadik napon az etapsikerért. Noha a svájci gyorsabb volt, ő mégsem szomorkodott: remek eredményei következményeként szeptemberben már élete első világbajnokságán versenyzett (31. lett az időfutamban), majd a Japán Kupán egy 15. pozícióval zárta az idényt.
2014-et a Jelly Belly egyik vezéreként kezdhette, már román színekben. Az állampolgárságot megkapta, és a jövőt is a jobb felépítésű szövetség berkei alatt képzeli el, ugyanúgy részt vehet (és részt is vesz majd) a világbajnokságon, továbbá a riói olimpiát is az ő részvételével álmodta meg Novák Károly Eduárd elnök. Talán nem is lesznek rossz esélyei. Hisz úgy tűnik, kezd kiteljesedni: a Tour of the Gilán megnyerte az időfutamot, a Tour de Beauce-ot harmadik helyen zárta, majd újra megnyerte a Cascade Cycling Classicet, mígnem elérkeztünk jelen hónaphoz.
Ahhoz a jelen hónaphoz, ahol lényegében megismerte a nevét a kerékpáros publikum. A Utahi Kör második etapján harmadikként zárt, majd pedig következett a USA Pro Cycling Challenge. Aspenben még "csupán" egy 13. helyet szerzett, majd a Crested Butte-i hegyi befutón a legjobbak között, a 9. pozícióban érkezett. Egy nappal később, a Monarch Mountainen a Tejay van Garderen-Rafal Majka kettős mögött, többek között Tom Danielsont is lehagyva harmadik lett, sőt, Colorado Springsben is csupán Elia Viviani és Martin Kohler előzte meg - sprintbefutón. Breckenridge-ben már meg sem lepődtünk, hogy a legjobbak az ő vezetésével szelik át a célvonalat, mígnem a mese a vaili hegyi időfutamon sem ért véget. Van Garderen és Danielson mögött, Majka előtt újfent dobogós eredményt ért el, ez pedig azt jelentette, hogy ha nem történik vele semmi az utolsó nap során, az összetett harmadik helyén zár. Nem történt, Denverben negyedik lett, azaz mind a hét szakasz során a legjobb tizenhárom között volt - ilyen all-rounder versenyző ritka a sportban.
Ünneplésre nincs sok idő, hisz a jövő héten kezdődő Albertai Körön már mint esélyesre figyelhetünk, továbbá kíváncsian várjuk, mit mutat a ponferradai világbajnokságon - mind az időfutam, mind a mezőnyverseny profilja kedvez számára. Ha formája akkor teljesedik igazán ki, akkor akár még meglepetésemberként is számolhatunk vele.
Jelenleg Atlantában él, ugyanakkor szeretné megmutatni magát a legerősebb európai versenyeken is. Kérdés, mikor csap le rá egy WorldTour-csapat, merthogy ott a helye, az bizonyos. Ő a tökéletes példája annak, honnan, hova lehet jutni.
A képek forrása: közösségi média
