Holló Botond
„A verseny előtt Franco Gini sportigazgató elmondta, hogy a Kusztinak és Alessandro Mazzinak kell segíteni; az utolsó hegyhez próbáljanak jó erőben megérkezni, ennek kapcsán, ha lehet csak utazzanak a mezőnyben. Nekünk az akciókra kellett figyelnünk. Dér Zsolttal igyekeztünk a mezőny elején helyezkedni és hellyel-közzel ott lenni minden életképesnek tűnő elmenésben. Szinte végig a Neri Sottoli-Yellow Fluo csapata diktálta a tempót. Egy pillanatra megnyugodni látszott a mezőny, éppen amikor jó lendülettel érkeztem a mezőny elejére jobb szélről. Ekkor a bal szélről indult meg a Dukla Praha kerekese, akire rögtön tettem is a kereket. Sorba érkeztek hátulról a többiek, minek után úgy tűnt, hogy ez az elmenés lesz az, amit hagynak a nagyok. Ez így is történt. A Cannondale állt az élre és ők kezdték el a nyugodtabb tempót diktálni a pelotonnak. Az elmenés hamar összeállt és folyamatosan növeltük az előnyünket. Donoraticoba érve már a 8 percet is elhagytuk, a következő körre, pedig már 10 perc volt az előnyünk, ami elég nagy differencia volt a mezőnynek ahhoz, hogy felvegyék a tempót és elkezdjék ledolgozni a hátrányukat. Az előnyünk egyre fogyott. Csak rontott a helyzetünkön, hogy mindig más állt be hátra kapuzni, amit meg is elégelt a Gourmetfein versenyzője és elkezdte szétszakítani az elmenést. A kis körben lévő dombon adtam meg magam a Dukla Prahas sráccal egyetemben. Próbáltuk tartani magunkat, de hamar utolért minket a karaván, ahonnan a hegy lábánál álltam ki. A magyarok közül mindenki sikeresen befejezte a versenyt Kuszti is a mezőnnyel érkezett. Meg volt velem elégedve az olasz vezetés, számomra sokat jelentett ez a verseny talán az eddigi legjobban sikerült megmérettetés volt. Köszönjük a szurkolást!”
Kusztor Péter
„Kicsit hűvös, de száraz időben vágtunk neki a 190 kilométeres napi penzumnak. San Vincenzóból rajtoltunk, különböző nagyságú és hosszúságú köröket tettünk meg. A cél városa Donoratico volt, itt összesen nyolcszor haladtunk át. A rajtot követően azonnal megindultak a támadások, az első fél órában 50-es átlagot könyvelhettünk. Egy jó ideig senkit nem akartak elengedni, majd 30 kilométer környékén sikerült meglépnie 8 versenyzőnek, köztük Botinak is. A mezőny végre megnyugodott, mindenki elvégezte a dolgát, táplálékot vett magához, majd megkezdődhetett a szökevények üldözése, akiknek az előnye ekkor már 9:55 volt. A mezőny élén a Cannondale, a Bardiani és a Yellow Fluo dolgozott. A hátrányunk csak nagyon lassan csökkent, pedig rettentően nagy sebességgel közlekedtünk. Én elég jó állapotban éreztem magamat, jól haladtak a sík részek. Az utolsó két karika - mely 20 kilométer hosszan vezetett Donoratico körül - előtt fogtuk be a szökevényeket. A tempó továbbra sem csökkent, hiszen következett az igazi vízválasztó, egy közel három kilométeres meredek kaptató. Már a hegy előtt olyan sebességgel mentünk, mintha egy sprintbefutóhoz érkeznénk. Egész jó pozícióban tudtam megkezdeni az első mászást, de sajnos nem éreztem jónak a lábaimat, ezért fokozatosan egyre hátrébb csúsztam. A lejtmenetben nem haladt messze tőlem egy nagyobb csoport, de sajnos nem sikerült felérnem rájuk. Viszont engem befogott pár versenyző, és tovább üldöztük az előttünk lévőket, de nem jártunk sikerrel. Az utolsó meredekhez érve továbbra sem éreztem magamat a legszuperebb állapotban, de minden erőmet összeszedve tartottam magamat a sorban. Az emelkedő végére sikerült beérnünk az előzőekben üldözött csoportot. Innen együtt tettük meg a maradék nagyjából 10 kilométert. Tehát sikeresen tudtam teljesíteni a távot - az eredménylistával ellentétben - méghozzá azzal a csoporttal, amelyik 5 perc hátrányban érkezett a győztes Ponzi mögött. És ebben a sorban körülbelül 30-an lehettünk, köztük - rajtam kívül - még két Utensilnordos versenyzővel. Kicsit már kezd ebből elegem lenni, hogy soha nem írnak be a listába, két évvel ezelőtt is ez történt. Ábelnek és Zsoltnak is sikerült abszolválnia az év első versenyét, ami azt hiszem, hogy jó jel így február legelején. Boti, pedig szuperül teljesített, közel 130 kilométert töltött elmenésben egy nem akármilyen mezőnyben. A vezetőség teljes mértékben elégedett volt a magyar különítménnyel. Én egy kicsit jobb eredményre számítottam magamtól, szerettem volna a spiccen érkezni, de ez most így jött össze, legközelebb lehet javítani. A derbit követően még visszabringáztunk a szállásra, ami 20 kilométerre volt a befutótól, így a nap folyamán 210 kilométert pedáloztunk méghozzá igen hasznosan.”
