Az utolsó teljes hetünket Mallorcán egy pihenőnappal kezdtük meg. Azért egy nagyon könnyű gurulgatást betettünk, de mindössze egy óra húsz percet bringáztunk. Közben betértünk egy kerékpáros boltba, körbenéztük és vettünk pár darab frissítő szeletet az edzésekre. Nagyon kedves volt az eladó, hiszen kaptunk egyet ajándékba is. Majd folytattunk utunkat a szállás irányába, az edzés végét, pedig egy nyugodt kapucsínózással zártuk le.
A keddi napon folytatódott a kemény munka. Ezen a héten már egy kicsit más jellegű edzések is vártak rám. Két napos blokkokban dolgoztam, de intenzívebben, mint az előző héten. Az első napon 5x5 perces hegyi résztávot végeztem igen kemény tempóban. Már az új Watt-zónáimban dolgoztam, tehát ezekben az 5 perces intervallokban 360-400 közötti számokon közlekedtem. Nem mondom azt, hogy jól esett, de sikeresen el tudtam végezni a kiírt munkát. Az edzés utolsó órájában még várt rám egy 30 perces tempómenés, de ez már könnyedén ment. A nap végére több, mint négy órát töltöttem nyeregben, ami 120 kilométert és közel 1700 méter szintet jelentett. Azt kell mondanom, hogy jól esett a délutáni pihenés.
Az ezt követő napon hosszú hegyeket abszolváltam közepesen kemény áttételen, 280-300 közötti wattokkal. Összesen két igazi hegy szerepelt a napi programban, az egyik 16, a másik pedig 40 perces volt. A hosszabbik emelkedő közel 900 méter magasra vezetett fel, itt elég hűvös idő fogadott bennünket. A két hegyet követően még tömérdek kisebb domb állta az utunkat, így a nap végére sikerült elérni a 2000 méter szintet és a közel 5 órát. És persze az utolsó órában ismét jött egy 20 perces tempó rész. Ezek után azt hiszem, hogy ismét hasznos edzésnapokon vagyok túl.
Csütörtökön egy teljesen kerékpármentes nap következett, mindössze kis sétát tettünk a városban, semmi többet. A belváros itt is hasonlóan zsúfolt, mint odahaza és sajnos azt kell, hogy mondjam, eléggé koszos és rossz szagú. Amúgy az emberek nagyon kedvesek, de nagyon érződik a déli kultúra. Viszont a narancs és a gránátalma nagyon olcsó, aminek mi rettentően örülünk.
A soron következő két napos blokk ugyanúgy zajlott, mint az előző. Szépen elindultam itthonról és mentem ki a hegy felé, közben az egyik kis városban jött velem szembe egy belga rendszámú autó, a tetején Trek bringákkal. Gondoltam, hogy akkor itt biztosan lehet valami csapat a környékén. Pár másodperccel később meg is érkezett az első versenyző a Trek csapatából, majd pár másodperces közökkel követték egymást. Jött a horvát bajnok, Robert Kiserlovski, majd az új igazolás Riccardo Zoidl, aztán megérkezett a fiatal Bob Jungels, és őket követte a Cancellara-Schleck páros is. Mindegyikük időfutam bringával ment, de hogy miért egyesével szállingóztak, azt nem tudom. Szépen folytattam utamat a hegyem irányába, majd megérkezett a komplett IAM két személyautó kíséretében és egy motoros operatőr is ment velük. Úgy néz ki, hogy szépen lassan mindenki megérkezik a szigetre. Én nekikezdtem az 5x5 perces hegyi résztávomnak, most már jobban éreztem magamat, mint kedden, és jobb számokat is tudtam produkálni. A legjobb 5 percem 378 watt lett, ami szuper így januárban. Az edzés végére, pedig maradt a most már szokásosnak mondható 30 perces tempó. Végül kicsit több mint 4 órával zártam a napot, és most is sikerült összegyűjteni 1700 méter szintet.
Szombat éjszakára eléggé rossz idő kerekedett, ömlött az eső és a szél is erősen fújt. Sajnos reggelre sem állt el, de már nem volt olyan intenzív. Megreggeliztünk, és vártuk, hogy el tudjunk indulni edzeni. Hála Istennek 11 óra után egy kicsivel meg tudtuk kezdeni a napi munkát. Igen nagy felhők gyülekeztek a hegyek irányában, de legalább nem esett, csak az út volt egy kicsit nedves. Mivel a szél nagyon erősen fújt, ezért hittem benne, hogy szétfújja a felhőket és nem ázunk el. A napi tervemben hosszú hegyek szerepeltek, 280-300 watt között. Az első emelkedőt már az 50. perc környékén megkezdtem, hiszen nem voltam benne teljesen biztos, hogy végig tudom csinálni az eltervezett feladatokat az időjárás miatt. Ez egy rövidebb mászás volt, valamivel több, mint 10 perc. Remekül éreztem magamat, és az ég is kezdett kicsit kitisztulni. A soron következő emelkedő jóval hosszabban vezetett felfelé, pontosan 40 percet és 12,5 kilométert. A hegy tetején elég hűvös idő fogadott, de egy gyors öltözést követően hamar leereszkedtem. Talán az utolsó hegyen éreztem magamat a legjobban, szépen tudtam tartani a meghatározott számokat. Ez lett az egyik kedvenc emelkedőm a három hét alatt, végig elég meredeken vezet felfelé, tömérdek hajtűkanyarral tarkítva. Végül 26 perc alatt abszolváltam a 8,3 kilométert. A legvégén még várt rám egy 20 perces tempómenés. A nap végére 4 óra 14 perc gyűlt össze, több mint 2000 méter szinttel. A mai nap érdekessége, hogy szinte egyetlen egy profit vagy versenyzőnek kinéző embert sem láttunk az utakon, úgy látszik, hogy megijedtek egy kis rossz időtől. Mindössze pár amatőrrel találkoztunk utunk során. Kriszti csak szépen letekerte a 4 órát, és a leghosszabb hegyet kihagyta, ő is, én is jólesően elfáradtunk a nap végére.
Holnap könnyű tréning vár ránk, ha az idő is szép lesz, akkor egy könnyű gurulás ígérkezik a part környékén. Hétfőn, pedig már utazunk is haza, véget ér ez remek három hét. De azért még az utazás előtt edzünk 2-3 órát, majd pakolás és irány Budapest.
Legközelebb már otthonról jelentkezem!
További szép hétvégét kívánunk mindenkinek!
Kuszti
